Ki miért harcol valójában Ukrajnában?

Az ukrajnai konfliktus történelmi gyökerei mélyek, és a jelenlegi harcok mögött hosszú történelmi előzmények húzódnak meg. A tűzszüneti és béketárgyalási javaslatok idején különösen fontos megérteni, hogy Oroszország és Ukrajna hogyan jutott el a jelenlegi helyzetig, és milyen múltbéli események és döntések vezettek a mostani konfliktushoz.

A Kievi Rusz államalakulat volt a keleti szlávok történelmi kiindulópontja, amely sikeres kereskedelmi útvonalakat tartott fenn, de a belső konfliktusok és a mongol támadások következtében szétesett. Utódállamai között megtaláljuk a Moszkvai Nagyfejedelemséget, amely később az Orosz Birodalom alapjává vált, valamint a kozák-ukrán identitást megőrző Hetmanátust. A XVII.-XIX. században a belső nemzetiségi egyesülési törekvések ellenére is a területek elkülönülése határozta meg a régió sorsát. Az eltérő befolyási övezetekben évszázadokon át eltérő hatások érték az egyes alakulatokat, ami különböző társadalmi és gazdasági fejlődési irányokhoz vezetett.

A Szovjetunió idején a különböző területek és népek kényszerű egyesítése nem oldotta meg a korábbi szembenállásokat, amelyek a mai konfliktus alapjait is meghatározzák. Oroszországban a korlátozott számú progresszív nemesség és polgárság kevésbé aktívan vett részt a társadalom formálásában, és a hatalom forrása az abszolút hatalommal rendelkező Hegemón volt. A változást csak a tömegek át-fanatizálása hozhatta, amelyhez az első világháború, a bolsevikok és más eszmék terjesztői járultak hozzá. A második világháború után a Szovjetunió felbomlása következett be, amelyet többek között a Belovezsi Megállapodás rögzített.

A volt szovjet tagköztársaságok függetlenségének nemzetközi elismerése fokozatosan történt meg, és a nemzetközi közösség is elismerte az új államokat. Az EBESZ és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elismerte a tagállamokat. Az 1994-es budapesti memorandum, amely biztonsági garanciákat vállalt Ukrajna számára a nukleáris arzenáljának feladásáért cserébe, fontos dokumentum volt az új határok garantálásában.

Oroszország a pán-szláv eszmét szeretné helyreállítani, és a gorbacsovi-jelcini átmenet után kezdte harcát az ország nyugatosodása ellen. Ukrajna pedig a kozák idők és a 20. század örökségéhez nyúl vissza, amikor is a függetlenség feladása volt a meghatározó társadalmi élmény. A jelenlegi konfliktusban Oroszország útja nem csak nemzetközi politikai és diplomáciai zsákutca, de a társadalom és az egyén fejlődése szempontjából sem előnyös. Az ország 2014-es és 2022-es cselekedeteivel nem csak emberi szenvedéseket okoz, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is rombolja saját hírnevét.