Attila hun király taktikai veresége

Attila, a hunok királya, hosszú ideig békés kapcsolatot ápolt a Nyugatrómai Birodalommal, amelyet III. Valentinianus császár irányított, de a birodalom ügyeit valójában Flavius Aetius kezelte, aki korábban Rúga hun király udvarában élt és jó viszonyt ápolt Attilával.

A békés időszak 451-ben ért véget, amikor a viszony megromlott, részben azért, mert Bizánc megszüntette az adófizetést a hunoknak, és Marcianus keleti császár Valentinianust is erre bátorította. Emellett Valentinianus nővére, Honoria, aki egy idős szenátorral kényszerült házasságra, Attilának küldött egy gyűrűt és felajánlotta a Nyugatrómai Birodalom felét hozományként. Attila hiába követelte Honoria kezét, Valentinianustól nem kapta meg, ezért bosszúhadjáratot indított Gallia ellen.

Aetius a római legionáriusokból és germán, valamint frank szövetségesekből álló seregével indult útnak, miközben Attila több törzset is maga mellé állított. Attila Aureliani ostroma közben értesült a rómaiak közeledtéről, ezért északra vonult, és Catalaunumnál állt szembe velük.

A catalaunumi csatában, amely 451. június 20-án zajlott, a korabeli krónikások szerint hatalmas hadseregek csaptak össze, de valójában 30-50 000 fős seregek harcolhattak. Az ütközet vérengzésbe fulladt, az alánok menekültek, de Aetius átcsoportosításokkal és az íjászok bevetésével fordította meg a csata menetét. Attila szövetségesei megfutamodtak, és a hun király is visszavonult a szekértáborba. Aetius azonban nem támadott tovább, hanem tárgyalásokat kezdeményezett, így a rómaiak taktikai győzelmet arattak, de a hunok nem szenvedtek döntő vereséget. Attila a következő évben már Itália ellen indított hadjáratot.