T-Rex-technológia: az adatok időtlen tárolása mesterséges borostyánban

A mesterséges borostyán új korszakot nyithat az adattárolásban, ahol a DNS-be kódolt információk évmilliókon át megőrizhetők. Az MIT kutatói által kifejlesztett technológia, a T-REX, lehetővé teszi, hogy a DNS-ben tárolt adatok hosszú távon is biztonságban maradjanak.

A DNS adattároló képessége kiemelkedően magas, egy grammnyi anyag akár 215 petabájt információt is képes tárolni, ami lehetővé teszi az egész internet egy cipősdoboznyi helyen való elhelyezését. Azonban a DNS nagyon sérülékeny, ezért a tudósok egy mesterséges borostyánt fejlesztettek ki, amely megvédi a benne tárolt adatokat. A New Atlas beszámolója szerint ez a technológia hosszú távon is megőrizheti az információkat.

Az MIT tudósai által létrehozott mesterséges borostyán egy hőre keményedő anyagból áll, amely üvegszerűen szilárddá válik melegítés hatására, de bizonyos vegyi anyagokkal érintkezve lebomlik, így szükség esetén könnyen hozzáférhetünk az adatokhoz. A borostyánban a DNS gömb alakú komplexekbe rendeződik, és egy víztaszító réteg veszi körül, ami védi a nedvességtől. Az adatokat tartalmazó DNS így egy üvegszerű tömbben marad meg. Az adatok visszaolvasásakor a ciszteamin nevű molekula bontja le az anyagot, majd egy SDS nevű mosószer segítségével a DNS-t károsodás nélkül elválasztják. A technológiát T-REX-nek nevezték el.

A T-REX technológia tesztelése során különböző hosszúságú DNS-szekvenciákat tároltak sikeresen, még 75 °C-os hőmérsékleten is. Az első tesztek során olyan adatokat kódoltak a DNS-be, mint az Emancipációs Nyilatkozat, az MIT logója, egy teljes emberi genom és a Jurassic Park főcímzenéje. A visszaolvasás során nem találtak hibákat a szekvenciákban.

James Banal, a tanulmány társszerzője szerint a DNS megőrzésének jelenlegi elsődleges módja a lefagyasztás, ami drága és nem skálázható. Úgy véli, hogy az új konzerválási módszer meghatározhatja a digitális információk DNS-en történő tárolásának jövőjét. A T-REX technológia jelenleg néhány órát vesz igénybe az adatok DNS-re írásához és a hőre keményedő anyagba helyezéséhez, de a kutatók szerint ez optimalizálással felgyorsítható. A mesterséges borostyán elsősorban hosszabb távú, archív adattárolásra lehet ideális választás.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói korábban már kidolgoztak egy módszert, amely lehetővé tette, hogy a DNS-t szilícium-dioxid részecskékben tárolják, azonban a beágyazás napokig tartott, és veszélyes hidrofluorsavra volt szükség a kivonáshoz. Az új, borostyánszerű polimer előállítása egyszerűbb és gyorsabb, ráadásul a kivonás során nincs szükség veszélyes anyagok használatára, és a DNS sérülésének veszélye is minimális. A hőre keményedő polimer 75 Celsius-fokig képes védelmet biztosítani a molekulák számára.

A kutatók most azon dolgoznak, hogy tovább egyszerűsítsék a borostyánszerű anyag előállítását. Ha ez sikerül, az út nyitva állhat a DNS-alapú adattárolás elterjedésének a jövőben.