A második háborúban a vasúti járműpark jelentős része tönkrement, és az új történelmi helyzet következtében a korábbi üzemeltetési szerződések is érvényüket vesztették a háló- és étkezőkocsi-szolgáltatást korábban biztosító nemzetközi társasággal, a CIWL-lel (Compagnie Internationale des Waggons Lits), valamint az állomási vendéglátó egységeket működtető helyi vállalkozókkal.
A szocialista államok többségében önálló vállalatok alakultak az utasellátás feladatainak megoldására. Így volt ez hazánkban is, amikor is 1948. november 24-én, azaz 75 évvel ezelőtt megalapították az Utasellátó Nemzeti Vállalatot, amely a mai Utasellátó jogelődjének tekinthető. Az Utasellátó a szocializmus évtizedeiben az ország legnagyobb vendéglátóipari vállalatává nőtte ki magát, forgalmát és hálózatát tekintve is. Ez annak volt köszönhető, hogy a vasúti vendéglátás mellett a vállalat az autóbusz- és hajóállomásokon, valamint a hajók és a MALÉV-repülők fedélzetén is tevékenykedett, így nemzetközi színtéren is vitte a magyar gasztronómia hírnevét.
Az Utasellátó a Budapest–Bécs között közlekedő szárnyashajón, a Budapest–Passau viszonylatú, Donauprinzessin nevű luxusszállodahajón is megjelent, sőt a bécsi hajóállomáson működő Tegetthoff étterem konyháját is az állami vállalat üzemeltette. Sorra nyíltak a modernnek számító Utasellátó éttermek, bisztrók, büfék az ország számos településén. A vállalat első 25 évében a földi vendéglátó egységek száma megszázszorozódott, 1973-ban 780 Utasellátó- üzlet működött országszerte.
A vállalat az 1960–1970-es években a különféle, egyedi csomagolással rendelkező árucikkekről (csokoládék, üdítők), valamint az állomási mozgó büfékről és a szinte minden üzleten és használati tárgyon megjelenő ikonikus szárnyas logóról vált széles körben ismertté. Az 1960-as évek végén üzembe helyezték az állomási étel- és italautomatákat, amelyeket a budapesti pályaudvarokon, a forgalmas vidéki vasútállomásokon, valamint a legnagyobb forgalmat bonyolító fővárosi aluljárókban és egyéb népszerű helyszíneken, például a Budapesti Nemzetközi Vásár területén helyeztek el. A széles termékkörrel rendelkező automatákból 300 üzemelt az országban.
Az Utasellátó Vállalat kinőtte az utasvendéglátás kereteit, és a különféle parlamenti fogadások, nagyobb állami rendezvények gasztronómiai részét is bonyolította.
Mindeközben fejlődött az utasellátási célú járműpark is. Az ötvenes évek elején új háló- és étkezőkocsik beszerzése halaszthatatlan feladattá vált. A Dunakeszi Vagongyárban 1951-ben készült hálókocsikat 1952 februárjában helyezték üzembe. A hatvanas évek végére a járműállomány részét képezte 30 étkezőkocsi; 40 hálókocsi; 40 büfékocsi, valamint 20 Bahvé, azaz büféfülkés kocsi. A hetvenes és a nyolcvanas években további, többségében NDK gyártású háló- és étkezőkocsival bővült a járműállomány.
A rendszerváltás után, az 1990-es évek elején elkezdődött az Utasellátó működési formájával és feladatkörével kapcsolatos, évtizedeken át tartó, vissza-visszatérő út- és szerepkeresési folyamat. Az Utasellátó Vállalat a MÁV szervezetében, Utasellátó és Idegenforgalmi Igazgatóságként működött tovább. 1991-től megkezdődött a kis üzletek előprivatizációja, és 1993-ban kiszervezték az úgynevezett állószolgálatot: a legforgalmasabb állomási éttermek haszonélvezeti jogát külső vállalkozás, a Resti Kft. nyerte el. A MÁV-on belül működő utasellátó tevékenységi köre ettől kezdve kizárólag a mozgószolgálat, vagyis a fedélzeti vendéglátás lett, de az étkező- és bisztrókocsik üzemeltetését úgynevezett haszonbéresek végezték, akik pályázat útján nyerték el az üzemeltetési jogot.
Az Utasellátó szervezet 1996-ban kivált a vasúttársaságból: a MÁV megalapította a rendszerváltás előtti Utasellátó Vállalat jogutódjának számító MÁV Utasellátó Rt.-t. Ez alapításakor az étkező-, bisztró-, háló- és fekvőhelyes kocsik üzemeltetését látta el. Ebben az időszakban történt meg az utasellátási célú járműpark jelentős korszerűsítése, amikor is a MÁV a spanyolországi CAF gyártól vásárolt étkezőkocsikat. Szintén a kilencvenes évek közepén szereztek be a németországi DWA gyárból is étkező-bisztrókocsikat. Ezek a járművek a mai napig meghatározó tagjai az Utasellátó-járműállománynak.
A 2003-ig létező MÁV Utasellátó Rt. időszakában a fedélzeti vendéglátási szolgáltatások biztosítása mellett a több lábon állásra is történtek kísérletek. Ilyen volt a társaság tulajdonaként megalakult Rail-Bus Kft. által elindított, kisbuszokkal végzett személyszállítás a vasútállomások és az utasok által megadott célpontok között. Ezt egészítette ki a néhány évvel később bevezetett Rail-Taxi szolgáltatás, melynek lényege, hogy a vonatszemélyzetnél előrendelést leadó utasokat a peron végénél várta a Főtaxi. 1998-ban megnyílt az U-Tours nevű utazási iroda is, amely külföldi és belföldi program- és utazásszervezéssel, valamint szállásközvetítéssel foglalkozott. 2003-ban megtörtént az Utasellátó tevékenység visszaintegrálása a MÁV Személyszállítási Üzletágába. Innen – a MÁV-START 2007-es megalakulása révén – a személyszállító vasúttársaság szervezetébe került át.
- mondta a jubileum alkalmából a Keleti pályaudvaron rendezett kiállítás megnyitóján Pafféri Zoltán, a MÁV vezérigazgatója.
A pályaudvar 6. vágányán az egyedi, különleges összeállítású szerelvényen megtekinthetők az Utasellátó 75 éves működése során szolgálatba állított étkezőkocsik. A kiállított szerelvény összeállítása az Utasellátó történetének időrendjéhez igazodik, így olyan korábbi vagonokat is felsorakoztattak, amelyek jelenleg már menetrend szerint nem közlekednek.
- hangsúlyozta Mosóczi László, a MÁV-START vezérigazgatója, akinek elmondása szerint a nemzetközi étkezőkocsik szolgáltatását Pozsonyon, Prágán, Berlinen keresztül Hamburg felé, Pozsonyon és Varsón át Terespolba, továbbá Brassóba, Kolozsvárra és Bécsbe utazva lehet igénybe venni.
- fogalmazott Dibáczi Tamás, az Utasellátó igazgatója, aki szerint az újkori siker a régi és a jelenlegi elkötelezett, hagyománytisztelő, összetartó, az utasainkért mindig készséggel, kedveséggel szolgálatra kész kollégáknak köszönhető.
Fotó: Wolfy
