Mennyi feszültség kell ahhoz, hogy kamaszok essenek egymásnak az iskolai tornaórán oly módon, hogy az egyik gyermek kórházba kerüljön? Vajon mi vezet odáig, hogy a gyermekét utólagosan védelmezni próbáló, vagy magyarázatot kérő édesanya is áldozattá váljon? Az Érden történt esetről a Bors számolt be, mi pedig körbejártuk a témát. 

A legtöbb megtörtént eset soha nem derül ki. A tanárok sejteni vélik az eseteket, de hatalmas általánosságban elmondható, ők is félnek.
Egy ózdi általános iskola tanára szerint nem csak a gyermekeket képesek rettegésben tartani a renitens diákok, de a tanárokat is.

Hagyjuk a tanári megéléseket, azt, hogy mi mit érzünk, amikor tudjuk, hogy egy-egy diák bicskával jár be az iskolába. Vannak osztályok, amiket azért kell szétszednünk, mert azok a gyerekek, akik tehetségesek és haladni akarnak, nem tudnak. Mindennapos eset, hogy azt halljuk "Rohadj meg! Nekem te ne dumálj csicska g.ci" és hasonlók.

Ezek a fiatalok fegyelmezhetetlenek. Nem hat rájuk a szép szó. Van egy parányi kis csoportjuk és rettegésben tartanak mindenkit. Szólni rájuk nem lehet, sőt veszélyes is.

Megfélemlített tanárok és diákok, nem egyedi eset, a helyzet pedig megoldhatatlan. Bár az iskolaőrök számát is emelték, akik lapunk, a frisshirek.hu információi szerint több száz alkalommal intézkedtek is, a megnyugvást hozó megoldás valószínűleg nem ez.

Lapunk, a frisshirek.hu nemrég beszámolt olyan gyermekekről, akik a gyilkosságtól sem riadtak vissza, hogy megtorolják vélt vagy valós sérelmeiket. 

Mit tehet a szülő?

Ha megoldhatja, átviszi másik iskolába a bántalmazott gyermeket, de ha olyan élethelyzetben vannak, akkor sajnos meg van kötve a keze.
Lieder Boróka lánya most 12 éves, ők megjárták a legnagyobb kálváriát a gyermekük biztonsága érdekében.
Franciska először csak egyre szótlanabb volt harmadik osztályban. Az addig kitűnő tanuló lányunkból semmi nem maradt. Sorra hozta haza az egyeseket, itthon is szótlan vagy ingerült volt és semmiről nem lehetett vele beszélni. A tanárait is hiába kérdeztük, nem tudtak semmiről, csak széttárták a kezeiket és annyit mondtak, hanyag lett a lányunk és nem lehet hatni rá. Abban a tanévben szeptemberben kezdődött a probléma, félévkor több tantárgyból is megbukott és éjjelente bepisilt. Akkor már tudtuk, hogy hatalmas a baj, de ő nem beszélt, a tanárok semmiről nem tudtak, mi pedig tehetetlenek voltunk. A nagy változást az hozta, amikor Franciska úgy döntött, véget vet az életének. Az itthon talált összes gyógyszert bevette és várta a megváltó halált, míg mi az apjával a vacsorát készítettük. Istennek hála, hogy a gyógyszerek hányást idéztek elő nála, azonnal rohantunk vele a kórházba, ahol kimosták a gyomrát mi pedig megtudtuk végre az igazságot. Egy lebukott fiú fenyegette a lányunkat, nyíltan, sokszor mindenki füle hallatára. Megalázta, sokszor fizikailag is bántalmazta, Franciska pedig nem mert szólni senkinek.
A tanárai a gyerekes csínyek közé sorolta a bíró apuka és közgazdász anyuka gyermekének tettét, így egyáltalán nem igaz az a tény, miszerint csak a „szociálisan alultáplált” családok gyerekei lesznek bántalmazók. Mi másik városba költöztünk, most is pszichológus foglalkozik a lányunkkal, aki végre kezd ismét önmaga lenni.

Meddig még?


Nekem kellett volna megvédenem, mert én vagyok az anyja
A gyermekek nem bizalmatlanság miatt nem avatják be a szülőket az iskolai bántalmazásokba, sokkal inkább a szégyen az, ami megalapozza a hallgatást valamint a félelem a következményektől. Ilyen esetekben a szülő míg él, önmagát okolja majd, mert ha előbb tudja, talán tehetett volna valamit a gyermek életéért, ami megannyi esetben a gyermek öngyilkosságával végződik,

- mondta el lapunknak Szabó Krisztina iskolai védőnő.