Zarándoklat a szerzetesekkel: Lélekút a Mátraverebély-Szentkútig és a rejtélyes előfizetések

A hivatás megerősítése és a belső keresés jegyében negyvenegy szerzetes és nővér vett részt egy huszonhét kilométeres gyalogos zarándoklaton a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely felé. A Blikk beszámolója szerint a résztvevők megosztották, miért hagyták hátra korábbi életüket a szerzetesi életért.

A zarándoklat során a résztvevők a külvilágtól elzárva, egymásra és saját magukra figyelve haladtak előre. Julián atya, aki korábban mérnök volt, a szerzetesi hivatást a szerelemhez hasonlította, és elmondta, hogy már gyermekkora óta érezte Isten hívását. A mérnöki pályát követően egy vallásos lány iránt érzett szerelme vezette el a szerzetesi élethez, aki később szintén a szerzetesi életet választotta.

Judit nővér, aki korábban tanárként dolgozott, a hivatását a szolgálat és az emberek iránti elkötelezettség jegyében hagyta hátra. A tanítás iránti szeretete ellenére a nővéri életet választotta, mert fontosabb számára a közösségben való együttműködés és az emberekért végzett munka.

Lóránt atya, aki szintén gépészmérnök volt, a zarándoklatot az élet útjának szimbólumaként értelmezte, ahol az elindulás és a megérkezés az Istenhez való közeledést jelképezi. Az egyetemi évei alatt egy hittancsoport hatására döntött a szerzetesi élet mellett, és bár korábban kitűzött céljai voltak, ma már nem érzi hiányát a mérnöki pályának. Azonban Lóránt nevére rejtélyes módon tíz mobil-előfizetést vettek, amiről ő maga sem tudott. A férfi feljelentést tett, de a hatóság nem boldogult az üggyel.

A zarándoklat tehát nem csupán egy fizikai út volt, hanem egy belső utazás is, ahol a résztvevők megerősítették hivatásukat és közösségükben találtak erőt a további szolgálatra. Emellett Lóránt atya számára a zarándoklat egy váratlan külső problémával is járt, ami rávilágított arra, hogy a modern világban még a szerzetesek életét is érinthetik a technológiai és bürokratikus kihívások.