Végkielégítés és nyugdíj - A végkielégítés szerepe a nyugdíj összegében és a szolgálati időben

A végkielégítés fontos tényező a nyugdíj alapjául szolgáló nettó havi átlagkereset meghatározásánál, mivel járulékalapot képező jövedelemnek számít. Farkas Sándor nyugdíjszakértő kiemelte, hogy a végkielégítés nem számít bele a szolgálati időbe 2000. január 1-jét követően, azonban 1998. január 1-je és 1999. december 31-e közötti időszakban kifizetett végkielégítés esetén lehetőség volt szolgálati időt szerezni.

A Munka Törvénykönyve szerint a végkielégítés összege alapesetben nem haladhatja meg a 12 hónapot, és legfeljebb 9 hónap lehet. A munkavállalót akkor illeti meg végkielégítés, ha a munkaviszonya a munkáltató felmondása alapján szűnik meg, és a maximális mértéke legalább huszonöt év szolgálati idő esetén hat havi távolléti díjnak felel meg. Ha a munkaviszony "védett korban" szűnik meg, a végkielégítés háromhavi távolléti díjjal emelkedik.

A közalkalmazottak esetében a végkielégítés maximális mértéke a közalkalmazotti jogviszonyban töltött legalább 20 év után nyolc havi távolléti díjnak megfelelő összeg, amely "védett korban" történő megszűnés esetén négy havi távolléti díjjal nőhet. Az igazságügyi alkalmazottaknál és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományánál hasonló szabályok érvényesek, ahol a végkielégítés maximális mértéke a szolgálati viszony hosszától függően tíz havi illetmény, illetve távolléti díj lehet.

Végül, aki nyugdíjasnak minősül, vagy a nők kedvezményes nyugdíját igényli, az semmilyen jogviszonyban nem jogosult végkielégítésre.