Szülők nevelése a magánzárkában avagy mire jó a boldogsággyár Dél-Koreában?

Kevés a gyerek Kelet-Ázsia egyik legfejlettebb országában, ahol súlyosbítja a problémát, hogy a fiatalok egy mind nagyobb része nem akar felnőni. A kormány is foglalkozik a társadalmi elzárkózással, egy alapítvány pedig boldogsággyárral siet a családok segítségére.

Hikikomorinak hívják Dél-Koreában japán mintára azokat a fiatalokat, akik teljesen magukba zárkóznak, és nem akarnak kapcsolatba lépni a világgal, sőt gyakran a szüleikkel sem. Koreát az ősidőkben remete királyságnak nevezték, és komoly hagyománya volt a világtól való elvonulásnak, de a dinamikus gazdasági fejlődés nagyon megváltoztatta az országot, és ezt nem mindenki tudja vagy akarja követni.

Az egykéző koreai családokban ez valóságos tragédia, hiszen a szülők minden reményüket az egyetlen gyerekbe álmodják bele, aki viszont nem akar felnőni, nem akar a világgal kommunikálni. Nagyon sok fiatalról van szó: a 19-34 éves nemzedék 5 százalékáról, ez Dél-Koreában több mint félmillió embert jelenthet.

Az alapítvány ezt a problémát is úgy kezeli, mint egy gyártási folyamatot, ahol belép a gyárba a boldogtalan család, és a kijáratnál már boldogan szövögetik közösen a terveket. 13 hetes a program, amelyből most ért véget az első. A cél az, hogy javuljon a kommunikáció a családban, a begubozó gyerek nyíljon meg a szülők és a világ előtt. A tanfolyam a szülőknek szól, és nem a problémás gyereknek.

“Most már jobban megértem a fiamat, aki három éve nem hajlandó elhagyni a hálószobát” – nyilatkozta a tanfolyam után egy anya a BBC riporterének. Úgy döbbent erre rá, hogy férjével együtt rabruhába öltözött, és néhány napot eltöltöttek egy magánzárkában a boldogsággyárban. “Érzelmileg átéltem az elzárkózást” – meséli az anya a börtöntapasztalatról.

Egy másik szülő arról számolt be, hogy az ő fia már 26 éves, de hét éve megszakította a kommunikációt a külvilággal.

“Csönddel védekeznek a világ ellen”

Egy anya szerint a fia szóba sem hajlandó állni vele, amiért nem jutott be egy elit egyetemre, vagyis nem teljesítette be szüleik álmát. Mit csinál most ez a fiatalember? Videójátékot játszik napszámra a szobájában, és nem hajlandó elfogadni az orvosi segítséget vagy gyógyszereket.

Az egészségügyi minisztérium felmérte az okokat, amelyek miatt a fiatalok mind nagyobb számban zárkóznak el a társadalomtól. Az öngyilkosságok terén Dél-Korea ázsiai élvonalában van, és a kormány programot dolgoz ki ennek tanulmányozására és elhárítására. Minden második évben pszichiátriai vizsgálatra kell mennie a 19-34 éves korosztálynak.

Anyagi gondok

Japánban a kilencvenes években először vált tömegessé az elzárkózás a fiatalok között, és sok család tönkrement, mert az egyszem gyerek nem vállalt munkát, az idős szülők pedig kénytelenek voltak még a nyugdíjból is támogatni őt. Az idős szülőknek Japánban és Dél-Koreában is bűntudatuk van amiatt, hogy egyetlen gyermekük nem vesz részt a versengésben a munkaerőpiacon, nem alapít családot. A szülők óriási pénzeket fektetnek bele az egyszem gyerek oktatásába, ezért a kudarc anyagi jellegű is.

A koreai társadalom rendkívüli mértékben munkacentrikus, ezért lebecsülik azokat, akik nem teljesítenek. “A szülők a társadalmi megbélyegzéstől tartanak, ezért magukba zárják a problémát” – mondja a boldogsággyárat üzemeltető alapítvány igazgatója.