Thaiföldön politikai eszközként használják a felségsértés vádját

Thaiföldön a legnagyobb kormánypárt egy befolyásos háttéremberét, Thakszin Csinavatot vádolják felségsértéssel, ami a monarchista jobboldallal való kormányzati együttműködés fényében különösen érdekes helyzetet teremt. A történelmi és politikai háttér ismeretében válik csak igazán érthetővé, hogy miért került sor a vádemelésre.

Thakszin Csinavat, aki korábban Thaiföld miniszterelnöke volt, június 18-án került vád alá a The New York Times beszámolója szerint. A politikus, aki hivatalos pozícióját elvesztette, de a háttérben továbbra is jelentős befolyással bír, óvadék ellenében szabadlábra helyezését követően hosszadalmas jogi procedúrára számíthat. Thakszin 15 év száműzetés után tért haza Thaiföldre, miután korábban a király, a hadsereg vezetése és a konzervatív elit eltávolította hivatalából, majd korrupció miatt vádat emeltek ellene. Ironikus módon éppen ez az elit engedte vissza az országba, hogy a hagyományos baloldal vezetőjeként segítsen megakadályozni a liberális Előre Párt előretörését, amely a 2023-as választásokat megnyerte. A hadsereg által támogatott Népállami Erő Pártja és az Egyesült Thai Nemzeti Párt csak Thakszin Pheu Thai pártjával kötött koalíció révén tudta megakadályozni a progresszívek hatalomra kerülését.

A vádemelés rávilágít az emberi jogok Thaiföldön tapasztalható problémás helyzetére, ahol gyakoriak a civil aktivisták, ellenzéki politikusok és újságírók elleni zaklatások, bántalmazások és politikailag motivált letartóztatások. A sajtószabadság 2006 óta folyamatosan romlik, a szólásszabadság legnagyobb veszélye pedig a világ egyik legszigorúbb felségsértési törvénye, amelyet elsősorban ellenzéki politikusok ellen, de pártok betiltására is felhasználnak.

A monarchia és a hadsereg: egykor riválisok, ma szövetségesek

Thaiföld történelme során az abszolút monarchiától a 20. század elején átment egy alkotmányos monarchiába, amelyet a hadsereg 1932-es puccsa eredményezett. A demokrácia azonban nem tudott megerősödni, és a király hívei ellenálltak az új rendszernek. A konfliktusokat követően 1938-ban a katonák ismét átvették az irányítást, és Plaek Phibunsongkhram tábornok vezetésével egy modernizáló, nyugatosító diktatúrát hoztak létre. A királyi udvar és a társadalom konzervatív rétegei azonban ellenálltak a változásoknak, és egy konzervatív egységfront alakult ki, amely a királyi udvart, a hadsereg egyes elemeit és a konzervatív elitet foglalta magában. A 60-as évektől kezdve egy konzervatívabb katonai rezsim vette át a hatalmat, amelyet a monarchia, az elit és az Egyesült Államok is támogatott. A 70-es években a diákmozgalmak hatására az ország a demokratizálódás felé mozdult el, de a hatalom továbbra is a katonai és királyi erők kezében maradt.

A 90-es évektől kezdve a hadsereg gyakran hajtott végre puccsokat a királyság védelmében, és a politika háromosztatúvá vált: a parlamentet demokratikusan választják, a királynak hatalmas tekintélye van, és a hadsereg a monarchia konzervatív szövetségese lett. Thakszin Csinavat is egy ilyen államcsíny áldozata lett, amikor a konzervatív elit ellenségévé vált.