Egy őrült zseni volt, aki bízott a gyilkosában

Az isteni tehetség és zsenialitás örök idők óta harcol a középszerűséggel. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján a Csíki Játékszín előadásában láthattuk ezt a harcot, amely sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az érdekből elkövetett gyilkosság, legyen az anyagi, szerelmi vagy szellemi indíttatású, mindig is súlyos bűnnek számított. Wolfgang Amadeus Mozart, a világ egyik legnagyobb zeneszerzője is így vesztette életét, és ezzel az emberiség számos csodálatos dallamtól és művészeti értéktől esett el.

Az Amadeus című film, amely 1984-ben nyolc Oscar-díjat nyert, eredetileg színdarabként született meg, és a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján a Csíki Játékszín előadásában is megtekinthettük.

Isten, tehetség és féltékenység

Peter Schaffer darabját Alejandro Durán rendezte, és bár a történet örökérvényű, a színpadi megvalósítás nem érte el a várt hatást. A Csíki Játékszín előadása a film sikerei után próbálta megidézni a történetet, de sajnos nem sikerült úgy átadniuk az élményt, ahogy azt a közönség szerette volna.

Mozart, aki minden idők egyik legtehetségesebb zeneszerzője volt, sok irigyétől szenvedett, de Antonio Salieri kiemelkedett közülük. Salieri, aki értett a zenéhez, de sosem tudott kiszakadni saját középszerűségéből, mindent megtett, hogy megőrizze pozícióját és akadályozza Mozartot. Mozart hálás volt Salierinek, és nem sejtette a mögötte húzódó szándékokat. Salieri végül halálra dolgoztatta Mozatot, és ezzel Isten ellen akart lázadni.

A Csíki Játékszín előadásában Kozma Attila Salieri szerepében kitűnően narrálta a darabot, Nagy Gellért pedig meggyőzően alakította a lökött zsenit, Mozartot.

Nem a csak a történet, a díszlet is tragédia

A többi színész, mint Tóth Jess, Puskás László és Fülöp Zoltán is hibátlanul teljesített, de a díszlet és a rendezés sajnos nem állt a helyzet magaslatán. A jelmezek szépek voltak, de a díszlet nem felelt meg az elvárásoknak, és a színpadi elemek gyakran zavaróan voltak elhelyezve.

Egy kiemelkedő jelenet volt, amikor a Don Giovanni alatt megjelent egy fekete ruhás férfialak, aki Mozart apját szimbolizálta, de ez az egyedüli hatásos elem nem volt elég ahhoz, hogy feledtessék az előadás hiányosságait. Salieri utolsó mondata szerint feloldozza az örök középszert, és ez az előadás is feloldozást nyert.