Az emberek magányossága nemzetbiztonsági kockázatot jelent
Az Egyesült Államokban a magányosság olyan mértékben vált járványszerűvé, hogy a szövetségi ügynökségek is figyelmet fordítanak a jelenség hatásaira. A felnőtt amerikaiak közel fele érzi magát magányosnak és elszigeteltnek, különösen a fiatal felnőttek körében magas ez az arány.
A magányosság nem csupán társadalmi probléma, hanem nemzetbiztonsági fenyegetést is jelent. Példaként említhető David Franklin Slater, a nyugalmazott alezredes és a légierő civil alkalmazottja, akit azzal vádoltak meg, hogy titkos információkat adott át egy állítólagos ukrán nőnek. Slater esetében a magányosság és a különlegesnek való érzés vágya vezetett a biztonsági kockázathoz.
A kémkedésben a szex gyakran motivációként szolgál, de a jelenlegi esetek ennél összetettebbek. Jack Teixeira, a Nemzeti Gárda légierejének tagja, szigorúan titkos információkat szivárogtatott ki, hogy lenyűgözze ismerőseit a Discord platformon.
A Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság szerint a biztonsági átvilágítás során egy személy lojalitását, jellemét és megbízhatóságát vizsgálják, hogy megállapítsák, jogosult-e a nemzetbiztonsági információkhoz való hozzáférésre. A mentális egészségi problémák, mint a magányosság, kérdéseket vetnek fel a jogosultság kapcsán, mivel rossz ítélőképességet és megbízhatatlan viselkedést okozhatnak.
A magányosság, a gyenge önbecsülés, a szociális szorongás és a nárcizmus, amelyek jellemzőek voltak Teixeirára és a legtöbb iskolai lövöldözőre, hiányoznak a biztonsági ellenőrzés során figyelembe vett kizáró körülmények közül.
Magány és fantázia
Az internet révén a kizsákmányolás új szintjei váltak lehetővé. Anna Gabrielian és házastársa, Jamie Lee Henry esetében a magány és a fantázia világa játszott közre, amikor titkos információkat próbáltak átadni Oroszországnak. Gabrielian egy fantáziavilágban élt, ahol mindent feláldozott egy távoli, mitikus Oroszországért, és nyomást gyakorolt házastársára, hogy csatlakozzon hozzá.
Az érzékeny adatokhoz hozzáférő emberek gyakran stresszesek és magányosak, ami könnyű célponttá teszi őket a külföldi hírszerzés és más káros szándékú szereplők számára. A felelőtlen viselkedés, mint például a társkereső alkalmazások használata stressz vagy alkohol hatása alatt, tovább növeli a kockázatokat.
A nemzetbiztonsági átvilágítás célja a sérülékeny személyek kiszűrése, például azoké, akik szerencsejáték- vagy drogproblémákkal küzdenek. Azonban a hatóságok nem fordítanak elegendő figyelmet arra, hogy az átvilágításon már átesett személyek megfelelő segítséget kapjanak a nyomás fokozódása esetén.
A vezetők gyakran elvárják, hogy beosztottjaik folyamatosan online elérhetőek legyenek, ami hozzájárul a magányosság "járványához" és kiégéshez vezethet. A törvényhozók egyre inkább törekednek arra, hogy biztosítsák az alkalmazottak számára a kényelmes offline létet.
A magányos és boldogtalan emberek aranybányát jelentenek az ellenséges szereplők számára, és a magány terjedése a kockázatos információkkal rendelkezők körében nemzetbiztonsági fenyegetést jelent.
