Választhatunk, hogy a foci Eb vagy az olimpia alatt hízunk meg

Az Eb vagy az olimpia alatt fel fog jönni pár kiló, hacsak nem figyelünk arra az új tanulmányra, amely azt állítja, ha könnyebb sportok közvetítését nézzük, hajlamosabbak vagyunk többet enni. Agyunk ugyanis elhiszi, hogy mi is képesek vagyunk azt a sportot űzni, és ezért jutalmat érdemel, például pattogatott kukoricát, sört vagy csokit.

Nem titok, hogy tévénézés közben enni nem túl bölcs dolog, ahogy semmilyen más tevékenység közben – mobilgörgetés, olvasás – sem, mert az evésre, a rágásra kell fókuszálni, ha táplálékot veszünk magunkhoz. A képernyőt bámulva nem figyelünk testünk jelzéseire, például hogy mikor vagyunk tele, és hajlamosak lehetünk túlenni magunkat.

A Grenoble Ecole de Management kísérleti laboratóriumában több mint száz fiatallal végeztek kísérleteket. A csoport egyik fele sportközvetítést nézett, a másik csoport fizikai aktivitás nélküli vetítés előtt ült. Ezután mindenki ehetett édességet, és kiderült, akik a sportos videót nézték, többet ettek, mint akik nem sportost láttak.

Könnyebb sport, több falat

A kísérlet következő fázisában csak nőket kértek fel, hogy nézzenek könnyű és nehéz sportot végző embereket. A könnyű sportot nézőknél lassabb terepfutás volt a program, a nehézben távolugrás, torna, rögbi, baseball, sziklamászás szerepelt. A könnyebb terepfutást nézők 30 grammot fogyasztottak, a nehezebb sportokat nézők csak 18 grammot.

A kísérlethez hozzákapcsolták a célmotivációval kapcsolatos kutatásokat, ezekből tudjuk, hogy ha a cél messzebb van, nehezebbnek tűnik az elérése, akkor az emberek természetesen jobban erőlködnek, de ha a feladat könnyebb, és az eredmények gyorsabban jönnek, hajlamosak lankadni kicsit.

Például sportolás után csökkenhet a diéta sikeressége, mert az abszolvált edzéseket követően nagyobb valószínűséggel jutalmazzuk meg magunkat extra étellel, viszont ha nem teljesítjük a sportcélt, félbehagyjuk például, akkor nem fogunk olyan sokat enni.

Mi a magyarázata a sportközvetítések nézése közbeni súlygyarapodásnak? Egyszerűen az, hogy úgy érezzük, mintha mi is azt a tevékenységet végeznénk, elhitetjük magunkkal, hogy ügyesen sportolunk, ezért többet fogunk enni. És ha könnyebb sportot nézünk, akkor még inkább el tudjuk képzelni, hogy mi magunk is csináljuk, vagyis még többet eszünk.

Úgyhogy az is a kísérlet egyik tanulsága, hogy ha túl könnyű sportot nézünk, könnyebben érzünk (hamis) sikerélményt és ez nagyobb fogyasztáshoz vezethet. Akkor ne is nézzük az olimpiát? De, csak főleg a súlyemelést, és a hosszú, nyílt vízi úszást vagy a műugrást. Ezekkel nehezebben azonosulunk, vagyis nem fogunk elégedetten hátradőlni és chipset eszegetni.