A Loch Ness-i szörny egysejtű változata

Egy friss tanulmányban bemutatott egysejtű, a Lacrymaria olor, különleges vadászati technikával képes zsákmányt ejteni, amely során nyakszerű szerkezetét hihetetlenül gyorsan, akár a saját testhosszának harmincszorosára is képes kinyújtani. A Live Science által ismertetett kutatás szerint az ovális testű, körülbelül 40 mikrométeres egysejtűnek a végén egy kis kitüremkedés található, amelyet táplálékszerzés céljából használ.

Az élőlény ezzel a módszerrel olyan, mint egy mikroszkopikus Loch Ness-i szörny. Korábban rejtély volt, hogyan képes az egysejtű ezt a nyújtást megvalósítani a sejtmembránja megsérülése nélkül. Egyes kutatók feltételezték, hogy a "nyak" extra részét valahol a szervezetében rejti el.

A Stanford Egyetem kutatói, Eliott Flaum és Manu Prakash a közelmúltban fedezték fel, hogy a sejtmembrán és a belső szerkezet origamihoz hasonlatosan hajtogatható, ami lehetővé teszi a nyak kinyújtását alacsony erők hatására és csekély energiaköltséggel.

A Lacrymaria olor élete során akár 20 ezer alkalommal is képes a nyakát kinyújtani anélkül, hogy károsodna. Normális körülmények között ez a folyamat jelentős energiát igényelne, és a nyaknak egyszerre kellene rugalmasnak, feszesnek és stabilnak lennie.

A faj ezt úgy éri el, hogy a nyak membránját több rétegre hajtogatja, a hajtások vonalai pedig bonyolult geometriát alkotnak, ami lehetővé teszi a hengeres forma kialakítását. A membránban lévő tekeredő csövek a hajtogatás során a membránnal együtt hajlanak, így segítik a rendszert a rendezett össze- és széthajtogatásban. A szerkezet a Josimura-origamira emlékeztet.

Azonban egy rejtély még mindig megoldásra vár: mikor mikrométeres méretű objektumok mozognak a vízben egymás felé, taszító erő keletkezik, ami elméletileg a zsákmányt el kellene taszítsa a kiálló nyaktól, de a gyakorlatban ez nem így történik. Ennek a jelenségnek a megértéséhez további kutatások szükségesek.