Egy női asztrofizikus úttörő felfedezése és a Nobel-díj paradoxona

1967. november 28-án Jocelyn Bell Burnell, a Cambridge-i Egyetem asztrofizikus doktorandusza, egy szokatlan anomáliát észlelt, ami később Nobel-díjat ért, de nem neki, hanem tanárának, Anthony Hewishnek. Bell Burnell három hónapig elemzett adatokat, amiket az Interplanetary Scintillation Array (IPS Array) nevű berendezés produkált, amelyet kvazárok megfigyelésére használtak. A kvazárok, amelyeket az ötvenes évek végén fedeztek fel, izgalmas kutatási területet jelentettek akkoriban.

Az IPS Array-t Hewish tervezte, és Bell Burnell is részt vett a megépítésében, több mint 150 kilométer rézdrótot kihúzva egy másfél hektáros telken Cambridge mellett. A berendezés rádiójeleket fogott be a kozmoszból, és Bell Burnell volt az, aki felfedezte az anomáliákat az adatokban, amelyek később pulzároknak nevezett objektumokból származtak.

Bell Burnell gyerekként olvasta el édesapja csillagászati könyveit, és kiharcolta, hogy asztrofizikát tanulhasson a Glasgow-i Egyetemen, ahol az egyetlen női hallgató volt a szakon. Cambridge-be felvételét követően imposztorszindrómával küzdött, de Hewish csapatába kerülve jelentős munkát végzett.

A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek erős mágneses terük van, és rádiótartományban erős sugárzást bocsátanak ki. A pulzárok felfedezése jelentős volt, mert megerősítették a neutroncsillagok létezését, amelyeket már az 1930-as években megjósoltak. A pulzárok rádiójelei a Földről is érzékelhetők, amikor a sugárnyalábok a Föld felé fordulnak.

A pulzárok felfedezését követően Bell Burnell és Hewish 1968-ban publikáltak a Nature-ben, ahol Hewish volt az első szerző, Bell Burnell pedig a második. A pulzárok kutatása segített új bizonyítékokat találni Einstein általános relativitáselméletének igazolására, és hasznosnak bizonyultak a fekete lyukak és a sötét anyag kutatásában is.

1974-ben, amikor a fizikai Nobel-díjat Martin Ryle és Antony Hewish kapta, Bell Burnell már a University College Londonban dolgozott. Ryle apertúraszintézisben elért újításaiért kapta meg a díjat, Hewish pedig a pulzárok felfedezésében játszott meghatározó szerepért. Bell Burnell nem érezte úgy, hogy neki is járna a díj, mivel PhD-hallgatóként részt vett a kutatásban, és úgy vélte, hogy a Nobel-díjat csak nagyon kivételes esetekben kellene PhD-hallgatóknak adni.

Bell Burnellt a brit sajtó kezelése is bosszantotta, mivel a tudományos részleteket Hewishnél firtatták, míg őt inkább személyes kérdésekkel bombázták. Később azonban jelentős elismerésekben részesült, és 2018-ban megkapta a hárommillió dolláros Breakthrough Prize-t, amit egy alapítványnak adományozott, amely fizikusi pályára készülő nőknek és alulreprezentált kisebbségeknek ír ki ösztöndíjakat.