Centrális és centrum nélküli ellenzéki erőtér: az új és a régi pártrendszer

Az ellenzéki szereplők gyakran a Tisza mindent elsöprő erejével magyarázzák választási kudarcukat, ám Magyar Péter pártjának megjelenése nélkül egy rendkívül töredezett ellenzéki térfél alakult volna ki, egymással koalícióképtelen és magukban csak kis, közepes támogatottsággal bíró pártokkal. A Fidesz hiába vesztett volna valamit a támogatottságából a Tisza nélkül is, összességében egy a korábbiaknál is kényelmesebb és biztonságosabb helyzet alakult volna ki számára. Róna Dániel elemzése.

Milyen eredmény születhetett volna június 9-én, ha Magyar Péter nem vesz át egy pártot és indul el az EP-választáson? Vagy mi történne, ha a Tisza nélkül kellene megmérkőzni az ellenzéki pártoknak és a Fidesznek? Ezekhez a kérdésekhez kíván támpontot nyújtani ez a kutatási és választási adatok elemzésén alapuló írás. Magyar Péterék a fővároson kívül egyetlen megyei listát sem tudtak állítani, és egyetlen polgármesteri küzdelemben sem számítottak esélyesnek, a legtöbb nagyvárosban el sem indultak, és nem is támogattak senkit. A 21 Kutatóközpont közvélemény-kutatásaiból is látható, hogy kire szavaztak volna a Tisza Párt hívei, ha a kedvencük nem indult volna.

A Tisza szavazóinak közel harmada nem akart vagy nem tudott másik kedvelt pártot megnevezni. A Fideszre 4 százalékuk voksolt volna csak, ha a Tisza nem indul. Ugyanakkor a 2022-ben Fideszre szavazóknak már 8 százalékát tudta megszólítani a Tisza, több mint kétszázezer választót.

A Tisza indulásának a legnagyobb vesztese a Kétfarkú Kutya Párt volt, közel 200 ezer választót is elszívhatott tőle a Tisza. Hasonló veszteség érte a DK-t és a Momentumot is, de a DK-nak ez kevésbé „fájt”, mint a két, 5 százalék alá csúszott pártnak. A Mi Hazánk tudta a legjobban átvészelni a politikai vihart, míg arányaiban Vona Gábor és Márki-Zay Péter pártját érte a legnagyobb veszteség.

A Tisza nélküli hipotetikus forgatókönyvben a Mindenki Magyarországa Néppárt és a Második Reformkor 2–3 százalék körüli eredményt érhetett volna el, a Momentum 7–8, a Mi Hazánk és az MKKP 9, a DK pedig 12 százalék körüli eredményre számíthatott volna. A választási eredmények alapján a Fidesz jelenlegi – nagyvároson kívüli – szavazóinak 6 százaléka alighanem a Tiszára és a kispártokra szavazott. A Mi Hazánk és a DK esetében ez minden második megyei listás szavazóra igaz, a Momentum és az MKKP esetében pedig már a nagy többségre.

A Momentumot nemcsak a Tisza megjelenése sújtotta, hanem a Kétfarkú Kutya Párt előtérbe kerülése és a sok kispárt megjelenése is. Az MKKP viszont a Momentum és a civil szervezet jelenléte ellenére is jelentős támogatottságot kapott Fejér megyében, Kovács Gergely pártja a Momentumot és a DK vezette szövetséget is megelőzte.

Összességében tehát a Tisza megjelenése nélkül egy végletekig fragmentálódott ellenzéki mezőny képe tárulna elénk. A kutatási adatok és az azokkal egybehangzó megyei listás és polgármesteri választási eredmények alapján a DK vezetné az ellenzéki háziversenyt, ám messze lenne a dominanciától. A Mi Hazánk és különösen az MKKP sokat profitálna a protesthangulatból. A Momentum biztosan bejutási küszöbb felett lehetne, ám kisebb támogatottsággal. Márki-Zay és Vona pártja néhány százalékponttal erősödhetne, de a küszöb alatt lennének. Ezek a pártok egymással szinte teljesen koalícióképtelenek lennének. A Fidesz pedig rögtön gazdagodhatna azzal a néhány százaléknyi szavazójával, akik a Tiszához mentek. A valamennyire ebben az esetben is visszaeső kormánypárt tehát olyan helyzetben lenne, ami még a korábbiaknál is biztonságosabb, kiszámíthatóbb és kedvezőbb lenne számára az ellenzéki töredezettség miatt.

A június 9-i választásokon az MSZP és a teljes baloldali összefogás szempontjából kijózanító eredmények születtek. A DK-MSZP-Párbeszéd EP-lista 8,1 százalékot (2 mandátum), a pártszövetség közös fővárosi közgyűlési listája 16,6 százalékot (7 mandátum) szerzett, de ezekből a képviselői helyekből mindössze egyet kap az MSZP. Az MSZP-s Horváth Csaba, zuglói polgármesterük is elvesztette pozícióját, és a közgyűlésből is kiesik. Az MSZP-s sikerként könyvelhető el, hogy három népszerű budapesti kerületi polgármesterük újra nyerni tudott, illetve vidéki városok közül is többet megtartottak.

Molnár Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselője és pártigazgatója szerint a baloldali pártoknak 2026-ra kívülről kell miniszterelnök-jelöltet találniuk. Az MSZP pártigazgatója az egész mostani kampányt reménytelen küzdelemnek minősítette, mert túl széttagolt volt az ellenzék és túl későn kötötték meg a megállapodásokat. A következő országgyűlési választáson szerinte Orbán Viktort nem lehet majd jobbközépről leváltani, csak baloldali alternatívával lehet majd megbuktatni a Fideszt.

Molnár Zsolt a Telexnek adott interjúban kifejtette, hogy nem merült fel az MSZP vezetésében a választási eredmény után a lemondás, és a pánikszerű távozások helyett tartalmi változásokra van szükség. Úgy véli, egy "patriótább, erősebb szociális államot képviselő baloldal" kialakítása szükséges. Gyurcsány Ferenc lemondását sem tartja indokoltnak, mivel sokan nyertek, akiket a Fidesz próbált összegyurcsányozni. A választók szerinte igénylik, hogy a baloldali pártok tisztázzák a viszonyukat a nemzettel és más fontos ügyekkel kapcsolatban.

Molnár szerint a jelenlegi eredményekkel elúszott, hogy 2026-ban Dobrev Klára miniszterelnök-jelölt legyen, és Orbán kihívóját kívülről kell megtalálni. Azt is hozzátette, hogy ha a következő két évben kiegyenlítődik a baloldal és a Tisza támogatottsága, akkor Magyar Péternek kompromisszumkészséget kell mutatnia, ellenkező esetben a Fideszhez hasonlóan viselkedik.

Róna Dániel politológus, a 21 Kutatóközpont igazgatója