Nemzetközi futball és az orosz agresszió története

Az orosz agresszió története a nemzetközi futballban jelentős fordulatot vett az ukrajnai háború kitörésével. Korábban kevésbé volt érzékeny a futballvilág az orosz katonai beavatkozásokra, de a mostani konfliktus hatására komoly sportpolitikai lépések születtek.

Az egykori Szovjetunió katonai ereje idején ritkán fordult elő, hogy az európai labdarúgásban bárki is kiálljon az orosz agresszió ellen, legyen szó Magyarországról vagy Afganisztánról. Azonban az ukrajnai háborúval a helyzet megváltozott, és az orosz nemzeti válogatottat kizárták a labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőiből, valamint elveszítették a szentpétervári BL-döntő megrendezésének jogát is.

A magyarországi 1956-os események idején még nem volt Európa-bajnokság, így azok nem tükröződhettek a futballviadalokon. A szovjet válogatott azonban 1956-ban aranyérmet szerzett az olimpián, és bár a magyar forradalom eltiprásának hatása a labdarúgásban nem volt jelentős, a magyar ifjúsági válogatott mérkőzéseit letiltották, és az aranycsapat szétesett.

Az első Európa-bajnokságon a magyar válogatott rögtön összekerült a szovjetekkel, és kikapott. A spanyol válogatott azonban politikai okból nem állt ki a szovjetek ellen a negyeddöntőben, ami egy erős politikai gesztust jelentett.

A szovjetek afganisztáni inváziója ellenére sem váltott ki jelentős reakciókat a futballban. Az 1980-as moszkvai olimpiát több ország bojkottálta, de a labdarúgó-Európa-bajnokságokon nem voltak látványos tiltakozások. Az 1988-as Eb-n a szovjet válogatott ezüstérmet szerzett, és a politikai helyzet már a glasznoszty és peresztrojka felé mozdult el.

A 2024-es németországi Európa-bajnokságra az ukránok egy porig bombázott harkivi stadion szektorát hozták Münchenbe, hogy kiállítva bemutassák a háború sportra gyakorolt hatását.

(Borítókép: Egy harkivi stadion lelátójának installációja Münchenben 2024. június 17-én. Fotó: Angelika Warmuth / Reuters)