A sport mégsem olyan fontos?

Egy finn ikerkutatás szerint a szabadidős fizikai aktivitásnak nincs közvetlen hatása az élethosszra, ellentétben azzal, amit korábban gondoltak.

A finn Twins Cohort Study által végzett hosszú távú ikerkutatás eredményei szerint azok, akik többet sportolnak, átlagosan tovább élnek, de nehéz megállapítani, hogy ez közvetlenül a mozgásnak köszönhető-e, mivel számos tényező befolyásolja az élettartamot. A genetika, az étrend, a fizikai állapot, az iskolázottság, a vagyon, valamint a szabadidő és a sportolási lehetőségek hozzáférhetősége mind-mind összefüggésbe hozhatók az élettartammal.

Az ikerkutatások előnye, hogy genetikailag hasonló és azonos korai élettapasztalatokkal rendelkező embereket vizsgálnak, így könnyebb kiszűrni, hogy az eltérő viselkedés milyen hatással van az élettartamra. A Jyväskylä Egyetem kutatói által végzett vizsgálat során 11 000 felnőtt azonos nemű ikerpárt kérdeztek meg 1975-ben, 1981-ben és 1990-ben, majd az adatokat összevetették a 2020-ig tartó halálozási adatokkal.

A kutatás szerint a legaktívabb résztvevők halálozási aránya 24 százalékkal volt alacsonyabb, mint a legkevésbé aktívaké, ami kevésbé domináns hatás, mint amit korábbi tanulmányok mutattak. Amikor az elemzés során figyelembe vették a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a testtömeg-indexet (BMI), a testmozgás és a hosszú élettartam közötti kapcsolat jelentősen csökkent. Ha egy ikerpár esetében a fizikai aktivitás nagyon eltérő is, de a dohányzási szokásaik, alkoholfogyasztásuk és BMI-jük hasonló, akkor csak nagyon kis különbség lenne a várható élettartamban.

A tanulmány szerint a sport fontos szerepet játszik a hosszú élet elérésében, de a mozgásnak kisebb szerepe lehet, mint azt korábban gondolták. Aktív életmóddal megelőzhetők a betegségek, javítható a hangulat és az általános életminőség, amit sokan fontosabb eredménynek tartanak, mint az élettartam növekedését. Az élet minősége kiemelten értékes, különösen ha hosszú élettartamról van szó.