Fiume csatolása Magyarországhoz

Fiume városának története az ókorra nyúlik vissza, jelentős fejlődésen ment keresztül a kereskedelem révén, és végül Magyarországhoz csatolásra került.

A terület már az illírek és a rómaiak idején is lakott volt, később a szlávok alapítottak itt kikötővárost, amely a kereskedelemnek köszönhetően virágzott a középkorban. A XV. században Fiume gazdagsága még Triesztét is felülmúlta. III. Frigyes császár 1464-ben vásárolta meg a várost, és a Habsburg Örökös Tartományok részévé tette. Később Fiume szabad királyi, majd szabad kikötővárosi rangot kapott, és III. Károly császár az osztrák tartományok kereskedelmi hálózatába kívánta integrálni egy újonnan épített út segítségével.

Mária Terézia királynő 1776. október 2-án hozott rendeletet Fiume Magyarországhoz való csatolásáról, de a döntés nem volt teljesen egyértelmű. A város a Szent Korona révén kapcsolódott Magyarországhoz, amely Horvátországgal 1102 óta állt perszonálunióban, de a városfalon kívüli területek Horvát-Szlavón Bánság részének tekinthetők. A helyzet tisztázása érdekében Mária Terézia 1779. április 23-án kiadott egy második rendeletet, amely kimondta, hogy Fiume kormányzása közvetlenül Magyarországot illeti meg, és corpus separatumként csatlakozik az országhoz és a Szent Koronához.

A királynő remélte, hogy Fiume csatolása hozzájárul a magyar kereskedelem és gazdaság fellendüléséhez, valamint a város privilégiumai és a magyar területektől való távolsága révén gyorsabb fejlődést eredményez.