Magyarország gazdasági ugrásra készül

A magyar kormány, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter vezetésével, váratlanul egy 2030-ig szóló versenyképességi stratégiát mutatott be, amely ambiciózus célokat tűz ki a gazdaság számos kulcsterületén.

A versenyképességi stratégia a gazdasági szereplők piaci sikerességét hivatott elősegíteni, és a magyar nemzetgazdaság következő években történő fejlődését irányítani. A stratégia kidolgozásához egy 140 oldalas háttértanulmány is készült, amely azonban nem nyilvános. A dokumentumot és a bemutató prezentációt csak korlátozottan tették közzé, például a minisztérium LinkedIn-profilján. A stratégia alapelvei között szerepel a patriotizmus, a fejlett technológiák használata, a fenntarthatóság és az ellátásbiztonság. A kormány három fő cél mentén fogalmaz meg javaslatokat: a hazai beszállítói láncok fejlesztése, a kutatás-fejlesztés-innováció támogatása és a magyar bajnokok kinevelése. A konkrét irányok és eszközök többsége nem új, de a gyakorlati megvalósítás részletei nem ismertek. A dokumentum szerint a magyar gazdaság jövőjének kulcsa az iparpolitika sikere lesz. A stratégia szerint 2030-ra Magyarország Európa egyik legversenyképesebb országa lehet, a munkatermelékenység harmadával nőhet, és az exportképes kkv-k száma is jelentősen emelkedhet. A kormány az iparfejlesztést a közepes fejlettségű országok csodafegyvereként azonosítja, de a szolgáltatószektor dominanciáját figyelembe véve ez aránytévesztésnek tűnik. A stratégia finanszírozása és a konkrét pénzügyi tervek nem ismertek, a 2023-as költségvetési hiány és a 2024-es fiskális helyzet fényében pedig kérdéses, hogy a célkitűzések megvalósítására honnan lesz pénz. A Telex közérdekű adatigényléssel fordult az NGM-hez a háttértanulmány nyilvánosságra hozataláért.

A munkatermelékenység növelése a stratégia egyik fő célkitűzése, amely a magyar gazdaság egyik gyenge pontja. A cél, hogy a munkavállalók termelékenysége 32 ezer euróról 40-42 ezer euróra nőjön, ami 25-30 százalékos növekedést jelent. A modern technológiák alkalmazásával, például az elektromosautó-gyárak és akkumulátorgyárak automatizált termelésével javítható a munkatermelékenység, de ezek a beruházások a profit nagy részét a külföldi tulajdonosokhoz irányítják. A munkatermelékenység növekedése így nem feltétlenül jár együtt a magyar társadalom javulásával. A stratégiai cél eléréséhez magas hozzáadott értékű termelési folyamatokat kellene Magyarországra hozni, és az oktatás fejlesztésére is szükség lenne, de ezek nem történnek meg. A külföldi munkaerő behozatala sem oldja meg a problémát, mivel a vendégmunkástörvény elsősorban alacsony hozzáadott értékű munkákra teszi lehetővé a külföldiek foglalkoztatását. A munkatermelékenység valószínűleg javulni fog, de a 25-30 százalékos növekedés nem reális hat éven belül.

Az élelmiszeripar a versenyképességi stratégia egyik kulcságazataként szerepel, de a valóságban nem nevezhető sikeresnek. A mezőgazdaság helyzete javult, de az élelmiszeripar termelékenysége az EU-ban a második legalacsonyabb. Az energiahatékonyság gyengesége miatt az ágazat sebezhető a költségsokkokkal szemben. Az uniós támogatások sajátosságai miatt az élelmiszeripar problémái mélyülnek, és a protekcionista szabályozási lépések az EU hatóságaival kerülnek összeütközésbe. A stratégia nem részletezi, hogyan tervezik megváltoztatni az élelmiszeripar helyzetét, csak azt ígéri, hogy javítják a hazai beszállítók helyzetét és védik a hazai vállalatokat. A digitalizáció elősegítése és az exportösztönzés szintén cél, de ezek megvalósítása nem egyszerű.

A "nemzeti bajnokok" koncepciója a stratégia része, amely a hazai márkák nemzetközi elterjesztését és az exportképes cégek felkarolását célozza. Jelenleg 24 ilyen cég van, és 2030-ra 40-et kellene létrehozni. A magyar nagyvállalatok közül néhány már sikeres külföldön, de a kormányzati támogatás nem biztos, hogy segít a nemzetközi sikerben. A politikai bizalmi alapon történő döntések nem a legjobbakat, hanem a csókosokat részesítik előnyben. A magyar külpiaci terjeszkedés ritkán mutat olyan mintázatot, hogy a magyar vállalatok a nagy partnereiket követik külföldre. A kormányközeli vállalkozók terjeszkedése, mint Mészáros Lőrinc esetében, nehezen hihető, hogy sikeres lesz. A kormányzati tervek nem segítik érdemben a magyar versenyképességet.

A kutatás-fejlesztés-innováció (K+F+I) a stratégia egyik hangsúlyos eleme, de a jelenlegi helyzetben ambiciózus célok megfogalmazása kérdéseket vet fel. A stratégia szerint Magyarország 2030-ra Európa top 10 innovátora lehet, de a jelenlegi helyzetben ez nem tűnik reálisnak. Az állami felsőoktatás alulfinanszírozottsága, a kutatói autonómia csorbítása és az alapkutatások hiánya nem kedvez a cél elérésének. A stratégia nem tartalmaz konkrétumokat a helyzet változtatására, miközben jelentős javulást tűz ki célul. Az IVSZ szerint a stratégia célkitűzései és eszközrendszere lefedi az ágazati célokat, de konkrétabb benchmarkok szükségesek. A stratégia túlságosan ipari fókuszú, és a digitalizáció és robotizáció fontosságát nem emeli ki eléggé. A magyar gazdaság digitális transzformációját minden ágazatban segíteni kellene a cél eléréséhez.