Színházak éjszakája néven futott a hétvégi program, de valójában már szombaton reggel elkezdődött és vasárnap hajnalban ért véget. Igazából még ennyi is kevés volt ahhoz, hogy úgy érezhessük, kihasználtuk a 43 színházba való bejutást biztosító karszalag adta lehetőségeket. Több előadás ugyanis két-három órás volt, meg persze a helyszínek közti ingázást is be kellett kalkulálni a tervbe, ami – tekintetbe véve a Klebelsberg Kultúrkúriától a Budaörsi Latinovits Színházig terjedő bő 15 kilométeres távolságot – nem volt egyszerű feladat.

Persze a kultúrakedvelő néző máskor is választásokra kényszerül, senki számára nem lehetett meglepő, hogy szelektálni kényszerül. Én fesztiválprogramok kapcsán mindig úgy gondolkodom, mi az, amit csak itt, csak most tudok megnézni, hiszen ezek adják igazán az ilyen rendezvények varázsát. Idén ilyenek voltak a Magyar Színház interaktív játszóprogramjai, a Katona, a Radnóti és a Vidám Színpad workshopjai, valamint az Örkény KÖZjátékának a szokásostól eltérő felállású produkciói.

Jó volt megmerítkezni a sajátélményekben és belesni az egyelőre embrióformában létező készülő darabokba vagy a színházi kulisszák mögé, de volt itt sétaszínház, stílusparódia, olvasópróba, szinkronizálás, stand-up koncert és rendezők viadala is. A 6SZÍN teátrumban például 3 író, 3 rendező és 12 színész összesorsolt közreműködésével 20 perces etűdöket kellett színpadra állítani a reggel indult szereplőválogatástól kezdve az esti bemutatókig. Hasonlóan speciális műsorral zárt az Art-Színtér, amelynek minden színésze a közönség számára eddig nem ismert oldalát mutatta meg. A Momentán Társulat rövid, pörgős jeleneteibe lehetett belecsöppenni az óránként kezdődő RögvEst JAMben, ahol az alap impróélményt ezúttal egy kis csavarral és extra játékokkal színesítették. A Jurányi Közösségi Házban a Soharóza kísérletikoncertezett, a FÉM Arts & Caféban pedig a rendszerváltás előtti évtizedek budapesti kulturális életét idézték meg zenével, filmekkel és kvízzel.

Számomra a legkatartikusabb élményt mégis egy olyan előadás adta, amelyet még csak nem is színházban mutattak be, hanem az ACG reklámügynökség irodaházában. A PopUp Produkció fellépéseinek épp ez a lényege, hogy bárhova meghívhatók, akár magánházakba is, de a legextrémebb helyszín eddig egy kocsma söntéspultja volt. Varga Lóránt: Egykutya című darabja is egy meghívásra épül, Patika (Döbrösi Laura) lakásába érkeznek a vendégek (Bakonyi Alexa, Tenki Dalma és Tóth Károly) abban a hiszemben, hogy csak őket várja a házigazda. Egy évtizednyi szünet után ismét együtt lesz négy egyetemi kolesztárs egy szobában, ahol egyre jobban fogy a bor és a levegő. Merthogy ők négyen nagyon eltávolodtak egymástól, nemcsak fizikai értelemben, de érzelmileg is: van, akiből üzletember lett, van, akiből nagybetűs anya, de az önjelölt művész sem hiányozhat a home officerré vált vendéglátó otthonából. Ismered a világmegváltó hajnali beszélgetéseket a konyhában, amikor egy pillanatra úgy érzed, megértettél mindent? És azt, hogy másnapra újra elfelejted? Ezen a félig üres félig teli estén ráadásul sok meglepetésre is fény derül. Aki kíváncsi rájuk, még megnézheti őket máskor is, én melegen ajánlom.

Fotó: Wolfy