Nefelejcs utca. Kinek mi jut róla eszébe? A Csikágó? A családok átmeneti otthona? A cupringer lokálok? Sok minden beugorhat, csak épp az nem, amibe most belefutottam. A VII. kerület külső felén, a sakktáblaszerű utcák bérkaszárnyái között nem is sejtettem hasonló látványosságot.

Egy barátomtól jött a meghívó szüreti mulatságra. Ránézve az útvonaltervezőre, amely a Keleti pályaudvartól két utcányira mutatta a célt, szolíd borozgatásra gondoltam. Ehelyett a ház udvarára lépve meglepő kép tárult fel: férfiak, nők és gyerekek igyekeztek megszabadítani kéklő terhüktől az első emelet magasságáig érő vastraverzekre felfuttatott szőlőlugast. Igen, szüret folyt itt, a város közepén. 

Létrákon és asztalokon állva lemetszették az érett fürtöket, majd a teli vedrek az asztalra kerültek, ahol mások máris bogyózták és babócázták (az egyik résztvevő sütötte el ezt a viccet), vagyis lecsumázták, szárától megtisztították a szőlőt. Így került aztán a hordókba, ahonnan már nem tudtam tovább követni az útját, de a házigazda elmondta, mi következik: kézi préssel kisajtolják a levét (itt a magyarázat, miért jött jól a sajtó jelenléte). 

Kibéreltem a ház korábbi óvóhelyét, ahol borospincét alakítottam ki, majd Bár!Mi? néven megalakítottuk az italozók kulturális körét, amely itt szokta tartani az összejöveteleit. Adta magát, hogy ne hagyjuk parlagon a ház udvarán lévő lugast, így kezdtünk el szőlőt termeszteni

– mesélt a kezdetekről Bugyinszki György, akinek az erzsébetvárosi bulinegyedben is van egy kiskocsmája, de azt már kinőtték.

Ilyenkor a ház apraja-nagyja összegyűlik, sőt még távol élő rokonok is eljönnek, hogy segítsenek a betakarításban. Persze a hála sem marad el, minden betérő vendég egy slambucra és persze az előző évben hasonlóképp megszedett szőlőből készült óborra. Aki nem ismerné, elárulom, mi is az a slambuc. A Magyar Néprajzi Lexikon rengeteg néven említi, ezek közül a kedvencem az öhöm, de a szuszinka és a handabakáré sem hangzik rosszul. Szalonnából, krumpliból és tésztából áll, a lényeg azonban a pirítás közbeni kevergetés, készítőit még egy koccintás kedvéért is nehéz volt elcsalni a bográcstól. 

A lényeg, hogy az estebéd finomra sikeredett, a jókedv a tetőfokára hágott, és közben a fürtök is lefogytak a lugasról, így a belőle készülő nedű minden bizonnyal megalapozza majd a jövő évi szüret hangulatát is.  

Fotó: Wolfy