Sürgős segítséget kér Zelenszkij

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnap ismételten hangsúlyozta, hogy Ukrajnának sürgősen nagy hatótávolságú fegyverekre van szüksége, hogy megvédje városait és a frontvonalban lévő csapatait az orosz bombáktól és drónoktól.

Az ukrán légierő a Telegramon jelentette be, hogy légvédelmi rendszereik 35-öt megesemmisítettek az Oroszország által indított 39 drónból és két cirkálórakétából. A támadások Ukrajna tíz régióját célozták meg. Az elmúlt két hétben ez már az ötödik alkalom volt, hogy Oroszország dróntámadást indított Kijev ellen. Szerhij Popko, az ukrán főváros katonai közigazgatásának vezetője közölte, hogy nem voltak áldozatok és nem jelentettek jelentős károkat Kijevben. "Csak a tegnap este folyamán az orosz hadsereg közel 40 'Shahedet' vetett be Ukrajna ellen. Ami fontos, hogy a legtöbbjüket a mi légvédelmünk lőtte le" - írta Zelenszkij a Telegramon. Zelenszkij szerint az orosz légibázisokon lévő bombázók megsemmisítésére van szükség ahhoz, hogy Ukrajna megvédhesse magát a légitámadásoktól. "Méltó választ kell adniuk az orosz terrorra. Mindenki, aki ebben támogat minket, a terror elleni védekezést támogatja" - tette hozzá. Az ukrán elnök pénteken Londonban ismételten felhívta nyugati szövetségeseit arra, hogy engedélyezzék a nagy hatótávolságú csapásokat Oroszország ellen. Szerinte Nagy-Britanniának meg kellene próbálnia meggyőzni partnereit arról, hogy oldják fel ezek használatának korlátozását. A NATO-tagok eltérően viszonyulnak ahhoz, hogyan használhatja Ukrajna az általuk adományozott fegyvereket. Egyes országok egyértelművé tették, hogy Kijev használhatja ezeket Oroszországon belüli célpontok elleni csapásmérésre is. Az Egyesült Államok azonban csak közvetlenül az orosz határon belül engedélyezi a fegyverek használatát olyan célpontok ellen, amelyek közvetlenül támogatják az ukrajnai orosz katonai műveleteket.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a háború kezdete óta először utalt arra, hogy hajlandó tárgyalni Oroszországgal. A CNN szerint a vezető nemrég azt javasolta, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök küldöttsége is legyen jelen a következő békecsúcson, amelyet előreláthatóan novemberben rendeznek meg. Ez azért is meglepő, mert Oroszország nem kapott meghívást az első, júniusban szervezett svájci békekonferenciára. Emellett Zelenszkij akkor úgy fogalmazott, csak azután hajlandó egy asztalhoz ülni az oroszokkal, ha Putyin kivonul Ukrajnából. A lap szerint az ukrán elnök javaslata összhangban van azzal, hogy nemrég kérdésessé vált, a szövetségesei (többek között az Egyesült Államok és Németország) hajlandóak-e további erőforrásokkal támogatni Kijevet a konfliktusban. Ám Zelenszkij maga is utalt erre, amikor hétfőn, újságírói kérdésre azt mondta, Ukrajna nem kap elég nyugati segítséget a háború megnyeréséhez, rámutatva, hogy annak kimenetele jóval Ukrajna határain túl fog eldőlni. "Nem minden tőlünk függ. Tudjuk, mi lenne a háború igazságos befejezése, de ez nem csak rajtunk múlik. Nem csak a mi népünktől és vágyainktól függ, hanem a pénzügyektől, a fegyverektől, a politikai támogatástól, az Európai Uniótól, a NATO és a világ egységétől is" – fogalmazott Volodimir Zelenszkij.

John Herbs volt ukrajnai amerikai nagykövet a CNN-nek úgy nyilatkozott, Volodimir Zelenszkij hirtelen hangnemváltása reakció lehet az Egyesült Államokban kibontakozó eseményekre. Vagyis arra, hogy Donald Trump republikánus elnökjelölt a napokban J. D. Vance-t, az ukrajnai támogatások elkötelezett bírálóját jelölte ki alelnökének. Herbs ugyanakkor azt is lehetségesnek tartja, hogy az ukrán elnök úgy próbál a lehetséges Trump-kormányzat felé fordulni, hogy hangsúlyozza: hajlandó tárgyalásokba kezdeni, „mindaddig, amíg az asztalon lévő alku igazságos”.

Donald Trump és Volodimir Zelenszkij a napokban telefonon beszéltek egymással. A politikusok állítólag arról tárgyaltak, hogyan kellene „békét hozni a világba és véget vetni a háborúnak, amely oly sok emberéletet követel”. "Megállapodtunk Trump elnökkel, hogy személyes találkozón megbeszéljük, milyen lépésekkel lehet igazságossá és valóban tartóssá tenni a békét" – közölte a telefonbeszélgetéssel kapcsolatban Zelenszkij, aki azt is kihangsúlyozta, milyen fontos számukra a „kétpárti és kétkamrás amerikai támogatás”.

Vlagyimir Putyin június közepén közölte, Oroszország milyen feltételekkel hajlandó tárgyalni a háború befejezéséről. Az orosz vezető szerint ahhoz, hogy megszülessen a béke, az ukrán csapatoknak teljesen ki kell vonulniuk a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságból, valamint a Herszoni és Zaporizzsjai területről. Ugyanakkor feltételként szabta meg, hogy Ukrajnának hivatalosan be kell jelentenie, hogy elutasítja a NATO-csatlakozást. "Amint Kijev készen áll a csapatok tényleges kivonására, valamint kijelenti, hogy elutasítja a NATO-csatlakozást, azonnal tűzszünetet rendelünk el, és megkezdjük a tárgyalásokat" – hangsúlyozta Vlagyimir Putyin egy moszkvai megbeszélésen. Feltételeit azonban több ország, köztük az olasz, német és brit vezetés is határozottan elutasította a svájci békecsúcson. Mint mondták, az orosz elnök terve gyakorlatilag azt sugallja, hogy Ukrajnának "ki kell vonulnia Ukrajnából".

Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdászprofesszor és Andrew Kosenko közgazdász adjunktus szerint Ukrajna a túlélésért küzd, és könnyen hibás útra léphet. Oroszország Ukrajna elleni inváziója felborította a II. világháború utáni világrendet, és aláásta a nemzetközi jog uralmát. Több mint két éve tart a háború, az ország nemcsak katonai, hanem gazdasági értelemben is a túléléséért küzd. Az ukrán kormány folytatja a gazdaságnak a háború megváltozott jellegéhez való igazítását, és megkezdi az újjáépítés folyamatát, meghatározva azokat a paramétereket is, amelyek mentén a harcok befejezése után halad majd az ország. A mostani siker összekapcsolódik a háború utáni sikerrel. Az egymással versengő gazdasági elképzelések egymással versengő nézeteket is jelentenek arról, hogy mit kellene tenni. Egyesek azt sürgetik, hogy Ukrajna csatlakozzon a neoliberalizmust követő országok sorához, amely a privatizációt, valamint a kereskedelem, a tőke és a pénzügyek, de a munkaerőpiacok liberalizációját is jelenti. Azonban a jelenlegi elméleti következtetések és a való világból származó tapasztalatok azt mutatják, hogy a neoliberalizmus kolosszális kudarcot vallott, és Ukrajnának más utat kell keresnie.

Az újjáépítés finanszírozásához Ukrajna számára lehetővé kellene tenni, hogy igénybe vehesse az Egyesült Államokban és Európában befagyasztott orosz vagyonokat. A Nyugatnak is bőkezűbb pénzügyi támogatást kell nyújtania, fel kell ismernie, hogy ez csekély ár annak a fenyegetésnek az elhárításáért, amelyet Oroszország háborúja jelent. Ennek a támogatásnak részben adósságkönnyítés formájában kell történnie, mert Ukrajna egyszerűen nem tudja visszafizetni az összes adósságát. A Nemzetközi Valutaalap, az állami hitelezők és a magánhitelezők által felszámított kamatokat jelentősen csökkenteni kell olyan szintre, amely megfelel egy pénzügyileg fenntartható pályának.

A XXI. századi gazdasághoz egyensúlyra van szükség a kormányzat, a piacok és a civil társadalom között. Az agresszív privatizáció nem bizonyult csodaszernek, és gyakran rosszul sült el. Bár Ukrajna állami vállalatai közül sok nem megfelelően működik és korrupt, a rosszul kezelt privatizációs folyamat más kockázatokat is rejt magában. A posztkommunista országok privatizációs folyamatai közül számosat korrupció kísért, és az végül az oligarchákat gazdagította. Az ideológiai indíttatású, "privatizáció a privatizáció kedvéért" politika gyakran azt eredményezi, hogy a vagyontárgyakat jóval értékük alatt adják el, ami a bevételek vevőknek való elajándékozásával, valamint a gazdasági (és esetleg politikai) hatalom átadásával egyenlő. Az ukrán kormánynak mindenképpen központi szerepet kell játszania az újjáépítési folyamatban. Az ország által kapott nemzetközi segélyt a háború által elpusztított fizikai, emberi és természeti tőke, különösen a közlekedési, egészségügyi, oktatási és klímavédelmi infrastruktúra újjáépítésére és helyreállítására kell felhasználnia.

A biztonsági helyzet alakulásával kapcsolatos bizonytalanság nagymértékben akadályozza az újjáépítést, és a piacok nem fogják ehhez megteremteni a szükséges biztosítékot. Ezért elengedhetetlen, hogy az ukrán és a nyugati kormányok megfelelően fellépjenek, és biztosítékot nyújtsanak ezekre a biztonsági kockázatokra, sőt, esetleg azok makrogazdasági következményeire is. A katonai bizonytalanság csökkentése nyilvánvalóan óriási gazdasági előnyökkel járna, és talán semmi sem tehetne többet ebben a tekintetben, mint Ukrajna gyors csatlakozása az EU-hoz és a NATO-hoz. Most, hogy a NATO megalapításának 75. évfordulóját ünnepli, semmi sem jelképezné jobban a NATO értékeit, mint Ukrajna tagság felé vezető útjának a kijelölése. (Természetesen sok más tényező is befolyásolja ezeket a döntéseket).