Elhunyt Szatmári Liza színművész

Szatmári Liza, a Vígszínház legendás tagja, életének 97. évében távozott az élők sorából. A színház saját halottjának tekinti.

Szatmári Liza 1928 márciusában született Hőgyészen, és már gyermekkorában a színpad világába csöppent. A család fővárosba költözése után balettozni és szteppelni tanult, valamint artista iskolába járt. Gyermekkori barátja és szomszédja, Ruttkai Éva oldalán már az 1930-as években fellépett a Lakner Bácsi Gyermekszínházban.

Szatmári Istvánnal, a későbbi férjével a Nemzeti Színházban ismerkedett meg, majd 1951-ben Várkonyi Zoltán meghívására mindketten a Vígszínházhoz szerződtek, amely akkoriban a Magyar Néphadsereg Színháza néven volt ismert. Testvére, Ruttkai Éva, a teátrum öltöztetőjeként erősítette tovább a családi kötelékeket.

Szatmári Liza több mint hetven szerepet alakított a Szent István körúti színházban, és számos legendás beugrás, előadásmentés, gyors szerepátvétel köthető a nevéhez. Pályája során többnyire epizódszerepekben szerzett szeretetet és elismerést, például az Antigoné Ismenéjeként, a Zrínyi Eszéki Mariként, vagy a Néma leventében Gianettaként. Az Operettben nyújtott szteppelős alakítása különösen nagy sikert aratott.

Szatmári Liza több elismerésben is részesült: 1971-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1995-ben Aase-díjat kapott, amelyet Gobbi Hilda alapított az epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtó színészek számára. 1996-ban átvehette a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, 2008-ban pedig a Gobbi Hildáról elnevezett életműdíjat is megkapta.

A színésznő nevéhez fűződik az a díj is, amelyet férje emlékére alapított "A kiscsillag is csillag" néven. Ezzel az elismeréssel évente a legjobb epizódalakítást nyújtó társulati tagot jutalmazzák titkos szavazással kiválasztott zsűri döntése alapján.

Utolsó szerepét a 2015-ben bemutatott A testőrben kapta, és 2020 februárjában, 92 éves korában lépett utoljára színpadra a Pesti Színházban a Sógornők című előadásban.

A Vígszínházban eltöltött 73 év alatt tizenegy igazgató alatt dolgozott, és több száz kollégával szerepelt együtt. Személyisége, szépsége és szerénysége nem csak a színpadon, hanem az életben is magával ragadó volt. Ilyen hosszú időt talán a világon senki más nem töltött el ugyanannál a társulatnál.