A Balaton vízminőségének jelenlegi helyzete és a partvonal változásai

A Balaton vízminőségével kapcsolatban jó hírek érkeztek, a kékalgák mennyisége jóval az egészségügyi határérték alatt van, és a közeljövőben nem várható komolyabb algavirágzás. Ugyanakkor a Balaton partvonalának túlépítettsége aggodalomra ad okot a kutatók szerint.

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) kutatói, Somogyi Boglárka és Vörös Lajos szerint a tartósan nagy meleg ellenére sem kell tartanunk a Balatonon komolyabb algavirágzástól, mivel a kékalgák mennyisége a tó legalgásabb részén is jóval az egészségügyi határérték alatt van. A Balaton nyugati részein a fonalas cianobaktériumok, míg a Siófoki-medencében a páncélos ostoros algák közé tartozó fecskemoszatok dominálnak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott 75 mikrogramm/liter a-klorofill határértékhez képest a Balaton legalgásabb területén ez az érték kb. 20 mikrogramm/liter.

A kutatók szerint a Balaton vízminőségét elsősorban a foszfor mennyisége befolyásolja, amely a vízgyűjtő területekről érkezik, és a tó üledékében felhalmozódott foszfor is képes felszabadulni. A BLKI kutatói hangsúlyozzák, hogy a külső foszforterhelés csökkentésére irányuló nagyberuházások sikeresek voltak, de ezeket a rendszereket folyamatosan karbantartani és fejleszteni kell.

Az algavirágzás egészségügyi kockázatot csak akkor jelent, ha az algabiomassza meghaladja az egészségügyi határértéket. Enyhébb esetben bőrirritáció, kötőhártyagyulladás, súlyosabb esetben hányás, hasmenés léphet fel. A kutatók szerint a Balaton ökológiai rendszerének szempontjából a lebegő mikroszkopikus algák fotoszintézise nélkülözhetetlen, de a túlzott mértékű algaelszaporodás vízminőségromláshoz vezethet.

A Balaton partvonalának állapotával kapcsolatban a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet és Környezetföldrajzi Tanszékének kutatói egy kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy a Balaton vízgyűjtő területe beépítettség és tájhasználat szempontjából nem változott radikálisan az elmúlt 300 évben, azonban a partvonal túlépítettsége problémát jelent. A kutatók 300 év térképeit elemezve megállapították, hogy a tömegturizmus okozta urbanizáció jelentős változásokat hozott a part menti zónában. A kutatók szerint a Balaton régió fenntartható fejlődését erős törvényi és szabályozási intézkedésekkel lehet biztosítani.

Noha esetenként a nyugati területeken zavarosabb lehet az algáktól a Balaton vize, amelyet akár fűzöld színűre is festhetnek, legnagyobb tavunk jellegzetes színét nem ezek adják, hanem a Balaton tisztább részein a mikroszkopikus méretű mészkristályok fényszórásától látjuk azt gyönyörű türkiznek. Viharban a felkavarodott üledék miatt lesz szürke a tó vize, mivel annak 98%-a ásványi anyag. A Keszthelyi-medencében emellett a Kis Balaton Vízvédelmi Rendszerből bemosódó oldott színes szerves anyagok, az úgynevezett huminanyagok gyakran barnára színezik a vizet.

Azonban a Balaton és környéke nem mentes a problémáktól, hiszen a nagyszabású ingatlanfejlesztések miatt Balaton-szerte pusztul a nádas, tűnnek el a természetes partok, amivel közvetetten fürdővizünk, végső soron pedig megszokott balatoni nyaraink látják majd kárát.