Raszputyin gyilkosa perbe fogta a történetét feldolgozó filmstúdiót

A modern történelmi filmekben gyakran látható figyelmeztetés, miszerint a történet és szereplői a képzelet szüleményei, Grigorij Jefimovics Raszputyin orosz szerzetes nevéhez fűződik.

A jelenség gyökerei egy 1933-as peres ügyhöz vezethetők vissza, amikor egy száműzött orosz herceg, aki maga is részt vett Raszputyin meggyilkolásában, beperelte az MGM stúdiót a szerzetes életét feldolgozó film miatt. A herceg azt állította, hogy a produkció nem pontosan ábrázolta az eseményeket.

Raszputyin, akit sokan az őrült papnak tartottak, a Romanov család közelébe került, mivel úgy vélték, képes kezelni Alekszej herceg vérzékenységét. A befolyásos pozíciója miatt sok ellenséget szerzett, és 1916-ban egy merénylet áldozata lett, amely során először megmérgezték, majd meglőtték, de csak a folyóba dobása után halt meg.

Az MGM által készített Raszputyin és a cárnő című film kapcsán Feliksz Juszupov herceg, aki Párizsban élt szegénységben, rágalomnak nevezte a filmet, és azt állította, hogy a közönség felismerheti benne magát és feleségét. Juszupov korábban már írt egy memoárt a gyilkosságról, így a New York Times könnyedén utalhatott rá, mint a film egyik szereplőjének valós megfelelőjére.

A herceg először a saját rágalmazása miatt indított pert, de mivel beismerte a gyilkosságot, jogi alapja nem volt. Ezért új stratégiát választott, és feleségét, Irinát védelmezve állította, hogy a filmben bemutatott események rágalmazzák őt, mivel a valóságban sosem találkozott Raszputyinnal.

Az MGM egyik munkatársa még a gyártás során figyelmeztette a stúdiót a potenciális jogi problémákra, de figyelmen kívül hagyták, és a munkatársat kirúgták. A stúdió a nemi erőszak jelenetet drámai hatása miatt megtartotta, annak ellenére, hogy a valóságban nem történt meg.

Irina Juszupov végül pert nyert az MGM ellen, és 125 000 dolláros kártérítést kapott, ami akkoriban jelentős összeg volt. A stúdiónak a filmet évtizedekre ki kellett vonnia a forgalomból, és a sértő jelenetet véglegesen el kellett távolítania.

Az MGM vesztét az okozta, hogy a film elején túl nagyvonalúan fogalmaztak a szereplők valóságos voltáról. Az eset hatására a stúdiók a következő évtizedekben minden film elejére vagy végére odaírták a híres mondatot, még akkor is, ha az ábrázolt személyekkel szoros együttműködésben készült az életrajzi film.