James B. Sikking, a Zsarublues és a Doogie Howser színésze elhunyt

90 éves korában elhunyt James Barrie Sikking, akit leginkább a Zsarublues és a Doogie Howser, M.D. című sorozatokból ismert a közönség. Sikking szombaton halt meg természetes halállal, demencia szövődményei miatt, Los Angeles-i otthonában, ahol családja vette körül.

Sikking 1934. március 5-én született Los Angelesben, és 1959-ben szerzett színművészeti diplomát a UCLA-n. Florine Caplannal kötött házassága több mint 60 éven át tartott. Pályáját az ötvenes években kezdte, és több mint 150 produkcióban szerepelt. A televízióban olyan sorozatokban tűnt fel, mint a Perry Mason, a General Hospital, a Végtelen határok, a Starsky & Hutch, a Hawaii Five–O, a Charlie angyalai, az Őrangyal és a Félig üres.

A nézők leginkább Howard Hunter szerepében ismerték meg a Zsarublues című rendőrségi sorozatban, amelyet 1981 és 1987 között sugározott az NBC, és amelyért 1984-ben Emmy-díjra is jelölték. A Zsarublues után Sikking alakította Dr. David Howsert, Doogie Howser (Neil Patrick Harris) apját az ABC orvosi szitkomjának mind a négy évadában.

Filmes karrierje során is számos emlékezetes alakítást nyújtott. Styles kapitányként tűnt fel az 1984-es Star Trek III: Spock nyomában című filmben, Leonard Nimoy rendezésében és főszereplésével, valamint az FBI igazgatójaként az Alan J. Pakula által rendezett 1993-as jogi thrillerben, A Pelikán ügyiratban. Frank Sinatra mellett játszott Az elrabolt expresszvonatban és Elvis Presley mellett a Charro!-ban, továbbá olyan filmekben szerepelt, mint A boldogító talán, a Hajszál híján és a Lovasbecsület.

Sikking munkássága során összesen 158 produkcióban szerepelt, és a közönség többek között olyan filmekből és sorozatokból ismerheti, mint a The Strangler, a Kalandorok, a Külvárosi körzet. Sikking karrierje összesen hat évtizedet ölelt át, és a színész több arcát is megmutatta a közönségnek, hiszen drámában és vígjátékban egyaránt otthonosan mozgott.

Sikking nevét James Barrie íróról kapta, és mint publicistája, Cynthia Snyder megjegyezte: „Tökéletes választásnak tűnt. Jamesben van egy kis Pán Péter… a képzelőereje megmutatkozott, akár színpadi, akár filmvásznon játszott szerepekről volt szó”. Sikking tehetségét, integritását és képzelőerejét dicsérve Snyder hozzátette, hogy „csodálatosan izgalmas arca drámát, komédiát, tragédiát és fergeteges bohózatot is adott nekünk”.