Kosz, tömegnyomor, lehúzás: felkapott nyaralóhelyek, ahova kevesen mennének vissza
Horvátország, Törökország, Egyiptom - sokan töltik a szabadságukat ezekben az országokban, és a többségük hajlamos dicsekedni. Az árnyoldalakról és a kellemetlenségekről azonban kevesebb szó esik, pedig bőven lenne miről beszélni.
Nincs hiány online fórumokból, amelyek összehozzák a tapasztalt és a leendő utazókat. Itthon is van külön Horvátország, Albánia vagy akár Zakopane-tematikájú Facebook-csoport, az egyik bőven háromszázezres taglétszámmal. Habár akad, aki az esetleges kellemetlen tapasztalatait is megosztja, sajátos és állandó téma, hogy szeretik-e a magyarokat Horvátországban vagy sem, a többség láthatóan elégedett és örül, hogy egyszer egy évben láthatja a tengert.
A Lengyel Idegenforgalmi Kamara tavalyi adatai azt mutatták, hogy úticélnak a 35,8 százalék Törökországot, 18,5 százalék Görögországot, 10,8 százalék pedig Egyiptomot választotta. Bulgária, Tunézia és Spanyolország is népszerű volt a nyaralók körében. Az elmúlt évek kedvence, Horvátország ugyanakkor veszített vonzerejéből, ami az euró bevezetésével és a korábbinál magasabb árakkal hozható összefüggésbe.
A tömeg és a kosz párban jár
A legnépszerűbb internetes fórumok egyikén, miután feltették a kellemetlen tapasztalatokra irányuló kérdést, a legtöbben többnyire ugyanazokat a problémákat említették. A tömeg mindenkit zavar: túlzsúfolt strandok, óvárosokban kígyózó hatalmas sorok, beduguló sikátorok. Olaszország és a francia riviéra – nyüzsgés, zaj, tömegnyomor.
A második gond a kosz: elhanyagolt városi utcák, a tűző napon bomló szemét – „Albánia egy sz@r” – fogalmazta meg sommás véleményét egy másik fórumozó. Akadtak jó páran, akik Tunéziát és az egyiptomi városokat is felhozták.
Rámenős eladók, zsebtolvajok
A turisták a biztonság látható hiányát is említették. Nemcsak a zsebtolvajok okozhatnak gondot, de maguk az árusok is, akik erőszakos nyomulásukkal arra kényszerítik az embereket, hogy ha kell, ha nem vásároljanak. „Törökország és India: agresszív csalók” – osztotta meg keresetlen véleményét egy turista.
„Marokkó gyönyörű, de Agadir a legrondább üdülőhely, ahol valaha jártam. Elhanyagolt, teljesen érdektelen, ám mindig mindenhol akar valaki valamit – nemcsak a bazárban vagy a sétányon, hanem szó szerint mindenhol.” Párizs is előkerült, mint veszélyes, túlértékelt hely.
Olaszország mindent vitt - ide sem térne vissza, aki ott (pórul)járt
Elsősorban Rómát, de Velence és a szicilíai Palermo is előkerült, utóbbit volt, aki csak „koszos fertőként” emlegette. Az Amalfi-part is kapott kritikát: „Tele emberekkel, nagyon rossz minőségű ételekkel és magas árakkal – főleg az amerikai turistákra ráhangolódva. Durvaság mindenhol és minősíthetetlen kiszolgálás.”
Az, hogy olcsó, még nem mentség
A szállodák vagy az éttermek rossz minőségére is panaszkodtak sokan. „Soha nem megyek vissza Bulgáriába: rendetlenség mindenhol és posztkommunizmus” – írják. Tunéziában a kéregetők, erőszakos kereskedők sem hagyják békén a nyaralókat: „az utcán sem tudtam nyugodtan közlekedni, mindig akad aki rám akaszkodott.”
A lengyel tengerpart a magyarok körében szinte teljesen ismeretlen, ám a helyiek szerint drága, az időjárás bizonytalan, és a szolgáltatások színvonala sem kielégítő. Zakopane is előkerült, mint a turistagettó szinonimája.
Sokak számára azonban ezek az úticélok továbbra is csábítóak, és a kellemetlenségeken vagy a szokatlan mentalitáson felül tudnak kerekedni.
