Önkéntes magánzárka: az elszigeteltség választása
Az önkéntes magánzárkába vonulók, akik éveket tölthetnek a szobájukba és önmagukba zárva, egyre nagyobb kihívást jelentenek a társadalomnak. A jelenség, amelyet először a kilencvenes évek végén Japánban azonosítottak, mára globális problémává nőtte ki magát.
Dél-Koreában a "Boldogsággyár" nevű helyen az emberek önként választják az elszigeteltséget, hogy megértsék a hikikomori gyerekeik érzéseit. A hikikomori kifejezést Tamaki Szaito japán pszichológus használta először 1998-ban, a társadalomtól való elvonulást és a belső bezárkózást jelentő állapotra utalva. A jelenség azóta is terjed, és nem korlátozódik pusztán Japánra.
A hikikomorik életét gyakran mentális betegségek, mint a szorongás, depresszió, skizofrénia, hangulatingadozás, autizmus, vagy ezek kombinációja, valamint a videójáték- és internetfüggőség is befolyásolhatja. A társadalmi elvárások és a gazdasági körülmények is hozzájárulhatnak a probléma súlyosbodásához.
A japán kormány egy 2023 áprilisában elvégzett felmérése szerint a 125 millió lakosú országban körülbelül 1,46 millió hikikomori él, ami a 15 és 64 év közötti korosztály két százalékát jelenti. Dél-Koreában egy felmérés szerint a válaszadók 5 százaléka él a társadalom elől elzárkózva, ami a teljes lakosságra vetítve nagyjából 540 ezer embert jelenthet.
A hikikomorik gyarapodó száma nem csak a családokra, hanem az elöregedő társadalmak gazdaságaira is terhet ró. A jelenség mögött nem áll egyértelmű ok, és a megoldások is korlátozottak. A családok gyakran nem kérnek segítséget, mivel társadalmi elvárás, hogy maguk küzdjenek meg a problémáikkal.
A kilábalás nehéz folyamat, amelyhez gyakran külső segítségre van szükség. A Hito Okosi nevű táborban a hikikomorik apró lépésekkel kezdhetik újra az életüket, csoportos tevékenységeken keresztül. A táborban eltöltött idő után néhányan képesek visszatérni a társadalomba, mint Kodai, aki egyetemista évei után vált hikikomorivá, majd a tábor segítségével új életet kezdett.
Dél-Koreában a hikikomori fiatalok szülei egy 13 hetes oktatási programban tanulhatnak meg kommunikálni gyerekeikkel, és megérteni őket. A program részeként a szülők három napot tölthetnek el egy cellában, hogy átéljék gyerekeik érzéseit.
A hikikomori helyzet egyre súlyosbodik, és a koreai kultúra is szerepet játszik ebben. A társadalom a gyerekek eredményeiben a szülők érdemeit látja, ami miatt a küszködő fiatalok szülei is bűntudatot éreznek. Dél-Korea a magas öngyilkossági ráta miatt kormányzati intézkedéseket is hozott, mint például a 20 és 34 év közötti emberek mentális egészségügyi szűrésének állami finanszírozása.
