A brit Munkáspárt diadalának okai és kihívásai

A brit Munkáspárt pénteken elképesztő győzelmet aratott a választásokon, majdnem elérve Tony Blair 1997-es rekordját, ami a társadalom mély kiábrándultságának köszönhető. Keir Starmer sikere és a Brexit utáni tory koalíció összeomlása a centrista politika ritkán látható áttörését jelentette.

A választási eredményeket a Third Way, egy amerikai centrista think-tank a „kíméletlen hozzáértés győzelmeként” értékelte, és Starmer kampányát példaként állította be a jobboldali nacionalizmussal szembenálló más balközép vezetők számára. A győzelem azonban nem csupán a baloldal sikerét jelzi, hanem a megszegett ígéretekről és a megtört bizalomról, a csődbe ment közszolgáltatásokról és a kifizethetetlen háztartási számlákról, valamint a változás iránti kollektív vágyról szól. A politikából való mélységes kiábrándulás hozta meg a Munkáspárt győzelmét.

Reménytelenség

Nagy-Britannia gazdasági helyzete aggasztó. A megélhetési költségek meredeken emelkedtek, az adóbevétel 1950 óta nem volt ilyen alacsony, a lakhatási költségek rekordmagasságokat érnek el, az élelmiszerbankokat igénybevevők száma öt év alatt majdnem megduplázódott. Az egészségügyi várólisták hosszúak, a rokkantsági ellátást kapók száma magas, az utakon kátyúk sorakoznak, a börtönök túlzsúfoltak, a szociális ellátás reformja várat magára, az egyetemek deficitesek, és több helyi önkormányzat ellen csődeljárást indítottak. Mindezek ellenére 2023-ban rekordszámú, 1,2 millió ember vándorolt be az Egyesült Királyságba, és közel 30 ezer ember kockáztatta életét, hogy illegálisan átkeljen Franciaországból a La Manche-csatornán.

Gyors ütemben zajlik a pártidentitások leépülése

Sunder Katwala, a British Future think-tank igazgatója szerint Starmer egy „szorongó, széttöredezett, kissé megviselt és kimerült országot” örököl, ahol kevés remény van a változásra. Az új miniszterelnök a hozzáértés és a káosz megszüntetésének üzenetét adta el a választóknak. Azonban a pártok iránti bizalom gyors ütemben csökken, a választók kiábrándulása a pártokból már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött. A geopolitikai hatások mellett komoly lokális ügyek is hozzájárultak a választói elégedetlenséghez, mint például a Westminsterbeli botrányok, a képviselők költségtérítési csalásai, a szexuális visszaélések, a pazarló szerződések és a Downing Street-i partik.

Hol van a változás?

David Blunkett, Tony Blair volt belügyminisztere szerint a legnagyobb kihívás az abszolút kiábrándultság, nemcsak a politikából, hanem a kormányzat teljesítőképességéből is. A Brit Társadalmi Attitűdök Felmérése szerint a kormány iránti bizalmatlanság rekordmagas, az emberek leginkább a megélhetési költségek és az egészségügy miatt aggódnak. A kormányzat lassan mozdul, és a következő hónapokban hozott döntések közül kevés gyümölcsözhet 2026-ig. Blunkett szerint Starmernek azonnal el kell kezdenie érvelni amellett, hogy a projektje két, ötéves hivatali időszakot igényel. Ha ezt nem magyarázzák meg, és nincs egy világos narratíva, akkor az emberek hamarosan a kormány ellen fordulnak.