A Bastille bevétele: Egy forradalom kezdete
Meleg nyári nap volt Párizsban, de a város lakói nem érezték jól magukat a nyomasztó egyenlőtlenségek miatt. A királyi család fényűző étkezései és a szegények nélkülözése közötti kontraszt csak fokozta a feszültséget. XVI. Lajos király új adórendszere pedig még nagyobb terhet rótt a népre, ami tovább súlyosbította a helyzetet.
A köznemesség képviseletére újonnan alakult Nemzetgyűlés is veszélybe került, amikor a király elbocsátotta a népszerű pénzügyminiszterét, Jacques Neckert, aki a köznemesség ügyével rokonszenvezett. A párizsiak számára ez azt jelentette, hogy a Nemzetgyűlés, amely legalább némi reményt kínált egy igazságosabb társadalomra, hamarosan feloszlatható.
A nép haragja az utcákra tört, és a hadsereg hiába próbálta megfékezni a dühöngő tömeget, akik több fegyverraktárt is kifosztottak. A lázadók úgy határoztak, hogy az egyenlőségért vívott harcot fegyverekkel folytatják, de ehhez puskaporra volt szükségük.
A Bastille, egy több száz éves erődítmény, amely a kínzások, bebörtönzések és ítélet nélküli kivégzések helyszíne volt, őrizte a város puskapor készleteit. Az épület maga a monarchia általi elnyomás szimbóluma volt, így a forradalmárok számára tökéletes célponttá vált.
- július 14-én este a forradalmárok megrohamozták a Bastille börtönt. A támadás a délelőtti órákban kezdődött, és a védelmezők délután négy óra körül megadták magukat. A forradalmárok az esti órákban teljesen elfoglalták az épületet, kiszabadították a foglyokat, és jelentős mennyiségű fegyvert, valamint puskaport zsákmányoltak.
Ez az esemény nem csupán egy börtön elfoglalását jelentette, hanem a forradalom szimbolikus kezdetét is, amelynek hatására a Bastille az abszolutista monarchia elnyomásának jelképévé vált. Franciaországban a mai napig nemzeti ünnepként emlékeznek meg róla.
