James Bond a kanyarban sincs a kínaiakhoz képest

Kínát egykor Nagy-Britannia a lehetőségnek kimeríthetetlen tárházának tekintette. Ma már egyre inkább fenyegetésnek tűnik.

Amikor John le Carré az 1950-es években, jóval azelőtt, hogy regényíróként hírnevet szerzett, csatlakozott a brit belbiztonsági szolgálathoz, az első munkája nem az volt, hogy a KGB-re vadásszon. A Nemzetközösség londoni diákjainak megfigyelésével bízták meg, úgy gondolták, hogy kínai kémek szingapúri és malajziai, etnikailag kínai diákokat használnak ipari hírszerzésre.

Ma már a Kína-politika nem a hírszerzés világának hátsó udvarában helyezkedik el. Május 13-án a rendőrség három férfit, köztük egy volt királyi tengerészgyalogost vádolt meg azzal, hogy segítették a hongkongi hírszerző szolgálatot, és „külföldi beavatkozást” folytattak. Kína tagadja, hogy a hongkongi hírszerzésnek köze lett volna az ügyhöz.

Ez a törvény az egyik aspektusa annak a figyelemre méltó változásnak, amely az elmúlt évtizedben Nagy-Britannia Kínáról alkotott képében végbement. A kapcsolat továbbra is bonyolult kérdéseket vet fel a jólét és a nemzetbiztonság, a nyitottság és a protekcionizmus közötti egyensúlyról.

Egy tavaly közzétett külpolitikai emlékeztető arra figyelmeztetett, hogy Kína „korszakos kihívást jelent az általunk preferált nemzetközi rend számára”. Sir Tony Radakin admirális, a brit vezérkar főnöke elfogadta Kína „felelős szerepét” az orosz nukleáris fenyegetések elhárításában 2022 végén. Anne Keast-Butler, a GCHQ igazgatója azt mondta, hogy jelenleg több erőforrást fordítanak Kínára, „mint bármely más feladatra”.

A május 13-i vádak jól illusztrálták azt, amit a brit elhárítás az ország biztonsága elleni többoldalú támadásnak tekint. Egy tavalyi jelentésében a parlament hírszerzési és biztonsági bizottsága megállapította, hogy a kínai „a világ legnagyobb állami hírszerző apparátusa”. Márciusban a kormány nyilvánosan azzal vádolta meg a kínai hackereket, hogy célba vették az ország választási bizottságát és a Kínával szemben kritikus képviselők e-mailjeit.

Hatalmas kártokat okoznak a kínaiak

Minden ország kémkedik. Ami a kínai kémkedést a tisztviselők szemében különösen kirívóvá teszi, az nem csak a mértéke, hanem az a kár is, amelyet a brit gazdaságnak okoz. Ken McCallum, a MI5 főigazgatója elmondta, hogy 20 ezer britet – kétszer annyit, mint két és fél évvel korábban – kerestek meg feltételezett kínai ügynökök a LinkedInen és más hálózati oldalakon. Áprilisban a kormány összehívta a 24 legjelentősebb egyetem vezetőit és biztonsági tisztviselőket. A Civitas nevű agytröszt jelentése szerint 2017 és 2023 nyara között 46 egyetem 122 millió és 156 millió font közötti támogatást fogadott el kínai forrásokból.

A téma második szála a politikai beavatkozás. Az Amnesty International szerint az egyetemen politikai vagy emberi jogi aktivizmusban részt vevő diákok gyakran tapasztalják, hogy követik, zaklatják őket, és Kínában lévő családjuk is fenyegetéseknek van kitéve. „Minden alkalommal van valaki, aki filmez” – jegyezte meg egy diák.

A harmadik szál a kínai technológia kérdése. Nagy-Britannia éles vitába keveredett arról, hogy a nyugati országoknak el kellene-e távolítaniuk a Huawei technológiai óriáscég által gyártott berendezéseket az 5G-s mobilhálózataikból. Az amerikai és ausztrál hírszerzők szerint a kínai technológia súlyos biztonsági kockázatot jelent; a britek ragaszkodtak ahhoz, hogy az eszközök gondos ellenőrzésével kezelni tudják a problémát. Nagy-Britannia végül betiltotta a kínai gyártmányú megfigyelő kamerák használatát „kormányzati szempontból érzékeny helyszíneken”.

Veszélyes technológia

A helyi önkormányzati hatóságoknak Nagy-Britanniában továbbra sem kötelességük eltávolítani az ilyen kamerákat. Angliában és Walesben a rendőrség legalább egyharmada használ megfigyelő kamerákat, amelyeket a Hikvision gyártott. A kínai gyártmányú celluláris modulok (CIMS) – lényegében más eszközökbe épített kis vezeték nélküli alkatrészek – szerepével kapcsolatban újabb vita van kialakulóban.

Mindezekre válaszul a brit kormány jogi és szabályozási eszközök egész sorát dolgozta ki. Az egyik a nemzetbiztonsági törvény, amely új hatáskörrel ruházza fel a kormányt. Egy másik a 2021-ben elfogadott nemzetbiztonsági és beavatkozási törvény, amely lehetővé teszi a külső beavatkozások ellenőrzését. Ott van még a felsőoktatási szólásszabadságról szóló törvény, amelynek főbb rendelkezései augusztusban lépnek hatályba.

A Kína-szkeptikusok számára ez még mindig nem elég. A BT, az ország fő távközlési szolgáltatója két határidőt is elmulasztott arra, hogy eltávolítsa a Huawei felszerelését hálózatának központi részéből. A felsőoktatási törvény például nem terjed ki Skóciára, Észak-Írországra és Walesre.

A héják és a galambok abban talán egyetértenek, hogy Nagy-Britanniában nincs elég szakértő ahhoz, hogy megértse Kínát. A Felsőoktatási Statisztikai Egyesület szerint a kínai tanulmányokat folytató hallgatók száma 2012 és 2021 között 31 százalékal csökkent. A Whitehall ígéretet tett arra, hogy megduplázza a Kínával kapcsolatos kormányzati szakértelem bővítésének finanszírozását, de Sam Hogg szerint „nagyon kevés pénzügyi ösztönző van arra, hogy valaki Kína-szakértővé váljon”.