A jobboldal négy árnyalata az Európai Parlamentben
Az Európai Parlamenti választások után a szélsőjobb erősebb, de megosztottabb lett, mint valaha. Az áttörés és az összefogás célja nem valósult meg, a jobboldal négy különböző árnyalatban jelenik meg a parlamentben.
Az EP-választás előtti aggodalmak a centrista pártok körében azzal kapcsolatosak voltak, hogy az európai politika jobbra tolódik, ami a szélsőjobboldali pártok áttörését eredményezheti. Azonban ez nem következett be, a szélsőjobb nem ért el áttörést, és a pontos meghatározásuk is összetett kérdés, mivel ők magukat nem így definiálják.
Az Európai Parlamentet hosszú ideig két nagy pártcsalád, az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták uralta, amelyek közötti együttműködés centrista politikát eredményezett. Az EPP-t Wilfried Martens alakította a lehető legbefogadóbb jobboldali pártcsaláddá. A 2019-es választásokon elvesztett többség után a parlament irányításába bevonták a liberális ALDE utódpártcsaládját, a Megújuló Európát (Renew), amelyet Emmanuel Macron francia elnök képviselői is erősítenek.
A 2024-es választásokon a három pártnak összességében kevesebb képviselője van, mint korábban, és az első nagy próbájuk az együttműködésre az lesz, amikor megpróbálják megválasztani Ursula von der Leyent bizottsági elnöknek.
A jobboldalon a legnagyobb változások történtek. Az EPP-től jobbra két pártcsalád, az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) helyezkedett el. Az ECR-t a brit konzervatívok hozták létre, majd az olasz jobboldal és a lengyel Jog és Igazságosság vette át az irányítást. Az ID-ben populista, gyakran rasszista és bevándorlóellenes pártok sorakoztak.
Az ECR-t vezető Giorgia Meloni pártja nyerte meg az EP-választást hazájában, megerősítve európai szerepét. Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) pedig a legnagyobb nemzeti küldöttséget szerezte meg az Európai Parlamentben.
A Fidesz által megszervezett új pártcsalád, a Patrióták Európáért, ahol Le Pen pártja dominál, és Jordan Bardella lett az elnök. Az ID-frakció politikai karanténba került az előző ciklusban, és a választások előtti csúcsjelölti vitára sem kapott meghívást, ami miatt per folyik az Európai Unió Bírósága előtt.
A Patrióták Európáért célja az ID-frakciótól való leválás, és nagyobb befolyás gyakorlása az EU politikájára. Az Alternatíva Németországért (AfD) kizárása után a Szuverén Nemzetek Európája nevű pártcsalád alakult meg, amelyet huligánfrakcióként emlegetnek.
A lengyel Konföderáció képviselői megosztották a párt küldöttségét, és hidat képeztek a patrióták és a szuverenisták között. Az ECR-frakció közeledik a centrumhoz, és még nem világos, hogy támogatják-e Ursula von der Leyent bizottsági elnöknek.
A jobbközép Európai Néppárttól jobbra tehát három pártcsalád lesz jelen az Európai Parlamentben: a konzervatívok és reformisták, a patrióták és a szuverenisták. A szélsőjobb erősebb, de megosztottabb lett, és az egyesülés helyett a széthúzás jellemzi őket.
Deutsch Tamás, a Fidesz-KDNP Európai Parlamenti delegációvezetője szerint a nemrég létrehozott Patrióták Európáért frakció az EP harmadik legnagyobb frakciója 84 képviselővel, és a frakció vezetésében ő maga is helyet kapott. Deutsch Tamás hangsúlyozta, hogy a Patrióták Európáért frakció politikája határozottabb és keményebb, különösen az ukrajnai háború és béke ügyében, ahol a frakció a tűzszünet és a béketárgyalások mellett áll, ellentétben a háborúpárti erőkkel.
A Fidesz és a KDNP kilépése után a Patrióták tagja lett a KDNP-s EP-képviselő, Hölvényi György is. Deutsch Tamás szerint a frakció célja, hogy az Európai Parlament második ereje legyen az ECR-rel való szoros együttműködés révén.
Az Európai Parlament első plenáris ülésén Orbán Viktor nem szólalhat fel, ami Deutsch Tamás szerint politikai ügyet csinál egy technikai kérdésből. Deutsch Tamás szerint a következő parlamenti ciklusban éles küzdelem várható a szuverenista erők, az ECR, a Patrióták Európáért frakció, valamint a centrista mainstream európai birodalomépítésben gondolkodó baloldali blokk között.
Az Európai Néppárt tárgyal a szocialistákkal és a liberálisokkal arról, hogy „karanténba” zárják a „szélsőjobboldalt és Putyin barátait”, ismerte el Pedro López de Pablo. A jobbközép európai parlamenti (EP-)frakció kommunikációs igazgatóját arról kérdezték, hogy a Patrióták Európáért (PfE) új csoportjánál is olyan karantént alkalmaznak-e, mint az Identitás és Demokráciánál (ID), ami egy képviselőt leszámítva átment a PfE-be.
A PfE nevében beszélő Alonso de Mendoza nem tartotta demokratikusnak a korlátozást. Választók millióit képviselik, akiknek joguk van hozzá, hogy meghallják őket, a karantént ellenük és nem a PfE tagjai ellen használnák, de remélik, hogy nem fogják bevetni.
Michael Strauss, az ECR szóvivője hangsúlyozta: ők is azt szeretnék, ha nem zárnának ki senkit. Ha az általa is „szélsőjobboldalinak” nevezett képviselőket karanténba tennék, akár 30 millió szavazót diszkriminálnának. Az EP-nek mindenkit képviselnie kell, nem szabad kizárni azokat, akik nem tetszenek az adott többségnek.
A zöldek nevében felszólaló Simon McKeagney szerint viszont a szélsőjobboldaliak nem demokraták, ezért náluk „kicsit más” megközelítésre van szükség.
A jövő heti nyitóülésen döntenek az EP vezető tisztségeinek nagy részéről: az elnökről, a 14 alelnökről és az öt, adminisztratív feladatokért felelős quaestorról. A testület eljárási szabályzata szerint a megválasztásuknál „tekintettel kell lenni a politikai nézetek méltányos képviseletére”.
A liberálisok szerint nem időpont-egyeztetési okok miatt nem szólal fel Orbán Viktor az EP-ben, hanem azért, mert a magyar kormányfő tevékenysége visszatetszést keltett az uniós intézményekben és tagállamokban.
A plenárison arról is szavaznak, maradhasson-e az Európai Bizottság élén Ursula von der Leyen. A néppárti politikust az állam- és kormányfők jelölték újra, de az EP abszolút többségének kell megszavaznia. A néppártiak szerint „megvannak a számaink” Von der Leyen újraválasztásához.
