Működhet együtt az állami- és a magánegészségügy?

Csak erős közegészségügy mellett képzelhető el a magánszolgáltatókkal konstruktív együttműködés, ami az orvosok szabad munkaerőáramlásának megakadályozásával, a munkaórák korlátozásával és az állami rendszer finanszírozásának megemelésével képzelhető el – jelentette ki Újlaki Ákos, a Boston Consulting Group (BCG) partnere.

Újlaki Ákos előadásában kiemelte, hogy a magyar lakosság egészségállapotának javulásához az egészségügyi rendszer finanszírozását GDP arányosan 1,5-2 százalékponttal meg kellene emelni, amivel nagyjából a cseh színvonalat érnénk utol. Ez a plusz forrás lakossági, munkáltatói befizetésekből, illetve az egészségkárosító termékek jövedéki adójából érkezhetne. Újlaki szerint a magyar egészségügy a jelen finanszírozási körülmények között sem mondható rossznak, Lengyelországgal és Romániával egy szinten helyezkedik el, az egészségügyben dolgozók aránya is hasonló ezekben az országokban. Csehországot illetően megjegyezte, hogy az összehasonlítás csalóka, mivel ott demográfiai változások miatt is kedvezőbbek a mutatók. Ha hazánkban kedvező változások következnek be a betegellátás területén, olyan 15 év múlva érhetjük el a cseh szintet.

A BCG szakembere úgy véli, az erős állami egészségügyhöz korlátozni kell a magánszolgáltatók tevékenységét. Az orvosok áramlását ellátás- és betegbiztonsági szempontok miatt tartja célszerűnek szabályozni, az állami egészségügyben a stabil létszám kialakítása miatt. Jelenleg nincs pontos rálátás arra, mennyit dolgozik az adott orvos a két rendszerben együttesen, illetve melyik szolgáltatónál vállalnak többletmunkát. Újlaki szerint az állami rendszer ügyeleti ellátását nem megingatva, minőségi és teljesítményi előfeltételekhez kellene kötni az engedélyt a magánszolgáltatónál végzett munkához az egészségügyben dolgozók maximális óraszámának meghatározásával, ami transzparensen követhető. Azt is meg kellene határozni, hogy mely cégek végezhetnek magánegészségügyi szolgáltatást.

A magánszolgáltatók bevonása véleménye szerint szektorsemlegesen és koncesszió alapon működhet az egészségügyben a helyi ellátási kötelezettségeket figyelembe véve. Ez esetben kiegyensúlyozott finanszírozás valósulhat meg. Továbbá lehetőséget kellene biztosítani a lakosoknak a magasabb szolgáltatás térítés ellenében történő igénybevételére, például hogy egyágyas kórtermet, vagy jobb protézist kapjanak.

Újlaki szerint a pozsonyi Penta magánkórház esete is alátámasztja, hogy a magánellátás szabályozása nélkül az állami egészségügy nem fog tudni nyerni. A Penta esetében a magánklinikára átigazolt orvosok miatt összeomlott a sürgősségi ellátás az állami intézményekben, mindez úgy, hogy az orvosok és betegek száma nem változott.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) vállalkozó és magánegészségügyben dolgozók csoportvezetője, Masszi György az előadás kapcsán felvetette, hogy a külföldi orvoselvándorlást is lehet-e ilyen erősen szabályozni. A jelenlegi helyzetben sok betegnek két orvosa van, egy az állami, egy a magánszférában, de a két rendszer nem működik együtt, a betegutak így nehezítettek. Álmos Péter MOK-elnök megjegyezte, hogy rákdiagnózis esetén a betegnek vissza kell mennie a háziorvoshoz, majd az ő beutalójával kerülhet a közellátásba. A MOK magánszekciójának képviselője szerint legolcsóbban és leggyorsabban szabályozással a két rendszer átjárhatóságát lehetne megoldani.