Óriási szemgolyó lebeg az űrben: tökéletes hely a Naprendszeren kívüli életre

Az LHS-1140b exobolygót már hét éve, 2017-ben fedezték fel, és a Naprendszeren kívüli élet egyik legígéretesebb helyeként azonosították, de most még ígéretesebbé és furcsábbá vált, hiszen úgy néz ki, mint egy űrben keringő hatalmas szemgolyó.

Az égitestet egy globális óceán borítja, amelynek felszíne jéggel van bevonva, és egy íriszszerű régióval rendelkezik, amely állandóan a gazdacsillag felé néz, és mintegy 4000 kilométer átmérőjű. Charles Cadieux, a Montreali Egyetem asztrofizikusa szerint az LHS-1140b lehet a legjobb esélyünk arra, hogy egy nap igazolni tudjuk a Naprendszeren kívüli idegen világokon folyékony víz jelenlétét, ami fontos mérföldkő lenne a potenciálisan lakható exobolygók kutatásában.

Az LHS-1140b sugara körülbelül 1,73-szorosa a Földének, tömege pedig 5,6-szorosa. A bolygó a csillagához képest sokkal közelebb kering, egy teljes pályát alig 25 nap alatt tesz meg. A csillag egy hűvös, halvány vörös törpe, így az exobolygó a lakhatósági zónában helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy nincs túl hideg, de nem is túl közel ahhoz, hogy a vizet elpárologtassa.

Az exobolygó forgási periódusa egybeesik a keringési periódusával, így mindig ugyanaz az oldala néz a csillag felé, hasonlóan a Föld és a Hold kapcsolatához. A James Webb űrteleszkóp segítségével a kutatók képesek voltak a légkörébe nézni és előzetesen megállapítani a nitrogén jelenlétét, amely a Föld légkörének domináns összetevője.

A kutatócsoport egy tavaly közzétett tanulmányban az LHS-1140b sűrűségét 5,9 gramm/köbcentiméterben határozta meg, ami arra utal, hogy a bolygó vagy egy mini-Neptunusz, vagy egy óceánnal borított vízi világ lehet. Ha figyelembe vesszük a bolygó rögzült irányultságát a csillagához képest, akkor a csillagtól állandóan elforduló oldal elég hideg lehet ahhoz, hogy befagyjon, míg a csillaggal szemközti rész elég meleg lehet a kiolvadáshoz. Ezáltal a világ úgy nézhet ki, mint egy ijesztő szemgolyó, amely az űrben lebeg.

A csillaggal szemközti folt a felszínen akár 20 Celsius-fokot is elérhet, ami elég meleg lehet egy virágzó tengeri ökoszisztémához. A tanulmányt a The Astrophysical Journal Letters című folyóirat már elfogadta, de a szöveg egyelőre még az arXiv preprint oldalon érhető el.