Új kifejezések a klímaváltozás diskurzusában

Egy friss tanulmány szerint a klímaváltozásról szóló diskurzus hatékonyabb lehetne új kifejezések bevezetésével.

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának kutatója, Forgács Bálint szerint a jelenleg használt kifejezések, mint a "globális felmelegedés", "üvegházhatás" és "klímakatasztrófa" nem eléggé hatékonyak a klímaváltozás súlyának kommunikálásában. A Frontiers in Climate folyóiratban megjelent tanulmányában az orvosi nyelvhasználat mintájára javasol új terminológiát, hogy megfelelő súllyal kezeljük a problémát.

A tudósok évtizedek óta hívják fel a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire, de az áttörés még várat magára. A politikai döntéshozók lassú és enyhe reakciói ellenére a klímatudósok, a közvélemény és a döntéshozók közötti kommunikációs szakadék áthidalására tesz javaslatokat a kutató.

Forgács Bálint szerint a tudománykommunikációban használt metaforák gyakran félreértéseket okozhatnak, és a klímaváltozás kontextusában kifejezetten károsak lehetnek. A tanulmány kiemeli, hogy a gyakori klímaváltozással kapcsolatos szavak pozitív érzelmi töltetűek, mint például a "meleg" vagy a "zöld", amelyek nem ösztönöznek hatékonyan a változásra.

A "felmelegedés" helyett a kutató a "globális égés" vagy "túlforrósodás" kifejezéseket javasolja, míg a "klímasemlegesség" vagy a "nettó zéró kibocsátás" helyett erőteljesebb kifejezéseket sürget. A "katasztrófa", "krízis", "összeomlás" szavak passzív hangvételűek, míg az "aktív hangvételű kifejezések, mint a 'klímaöngyilkosság' vagy a 'klímapusztítás', visszaadhatják a cselekvés lehetőségét és a felelősségvállalást" – állítja Forgács Bálint.

A "kemencehatás" kifejezés használata nehezebben ártalmatlanítható, ellentétben az "üvegház" metaforával, ami hamisan sugallhatja a túlmelegedés egyszerű visszafordíthatóságát. A klímaszorongás növekedésével a kutató az orvosi nyelv alkalmazását javasolja, ahol a vészhelyzetek említése életmentő intervenciónak számítana.

Forgács Bálint hangsúlyozza, hogy a cél nem a metaforák elhagyása, hanem olyan kifejezések használata, amelyek tükrözik az egzisztenciális fenyegetés súlyát. Az újságíróknak és tudományos közösségnek el kell kerülniük az eufemisztikus kifejezéseket, és helyettük erőteljes, negatív érzelmi töltetű és aktív hangvételű kifejezéseket kellene alkalmazniuk, amelyek elősegíthetik az őszinte társadalmi vitát és életmentő politikai döntéseket.