Laboratóriumi egerek öregedését lassító felfedezés
Brit tudósok egy olyan gyógyszert fedeztek fel, amely a laboratóriumi egerek élettartamát 20-25%-kal megnövelte, és az állatokat erősebbé, egészségesebbé tette. Az interleukin-11 (IL-11) nevű fehérje eltávolításával az egerek ritkábban lettek rákosak, és átlagosan hosszabb életűek voltak. A Nature tudományos folyóiratban közzétett eredmények szerint azonban még nem bizonyították be az öregedésgátló hatást embereken.
A kutatásokat az MRC orvostudományi laboratórium, az Imperial College London és a szingapúri Duke-NUS orvosi kar munkatársai végezték el. Az IL-11 fehérje szintje az öregedéssel együtt növekszik a szervezetben, és erősíti a gyulladásos folyamatokat, valamint több olyan mechanizmusban is szerepet játszik, ami az öregedés tempóját befolyásolja.
A tudósok két kísérletet végeztek: az egyikben genetikailag módosított egereket használtak, amelyek nem voltak képesek IL-11-et termelni, a másikban pedig szokványos egereket kezeltek az IL-11-et eltávolító gyógyszerrel 75 hetes koruktól kezdődően. Mindkét esetben az élet meghosszabbodása megfigyelhető volt, és az IL-11-től mentes egyedeknél ritkábban fordult elő rák. Az állatok karcsúbbak, izmosabbak voltak és szebb volt a szőrük, amiért a kutatók "szupermodell nagyiknak" nevezték el őket.
Az IL-11-et blokkoló antitesteket már kipróbálták tüdőfibrózisos betegeknél, és a klinikai tesztek tapasztalatai alapján az antitestek biztonságosan alkalmazhatók embereknél, de az egereknél megfigyelt fiatalító hatásokat még nem igazolták.
Az öregedést gátló hatás több gyógyszernél is ismert, például a cukorbetegségnél alkalmazott metforminnál és a beültetett szervek kilökődését gátló rapamycinnél. Az egerek életét a koplalás is meghosszabbította, aminek egyik lehetséges oka az izoleucin aminosav elhagyása lehet.
A kutatók rég tudják, hogy a krónikus gyulladás összefügg az öregedéssel kapcsolatos betegségekkel. A szervezet, ahogy öregszik, egyre inkább felhalmozza a károsodott fehérjéket és egyéb molekulákat, az immunrendszer pedig a lehetséges fertőzés jeleként értelmezheti ezeket. Ez gyulladásos reakciókat válthat ki, melyek további károkat okozhatnak, és olyan betegségekhez járulhatnak hozzá, mint a rák, vagy az autoimmun rendellenességek.
A mostani felfedezés „véletlennek” nevezhető. Anissa Widjaja, a szingapúri Duke–National Egyetem orvosi iskolájának molekuláris biológusa épp egy, az IL-11-et észlelő módszert tesztelt, amikor egy idős patkánytól vett fehérjemintát vett górcső alá. Ekkor fedezte fel, hogy ebben a mintában jóval magasabb volt az IL-11 szintje, mint a fiatalabb egyedektől vett mintákban.
Ennek hatására helyezték át a fókuszt a hosszú élettartam vizsgálatára. Mintákat vettek fiatalabb és idősebb egerektől is, és úgy találták, hogy az IL-11 következetesen nagyobb mennyiségben volt jelen az idősebb egerek szöveteiben, mint a fiatalokéban.
Amikor „törölték” ezt a fehérjét, azt figyelték meg, hogy az állatok hosszabb ideig voltak egészségesek, és 25 százalékkal tovább éltek, mint azok a társaik, melyekben „normál” szinten volt jelen az IL-11. Hasonló eredményeket kaptak akkor is, amikor 25 héten át egy antitesttel blokkolták az IL-11-et.
A megállapítások alapján egy ígéretes megközelítésről van szó, de természetesen még további vizsgálatokra van szükség. A következő lépés, hogy teszteljék a gyógyszereket különböző genetikai hátterű egerek esetében is, több laboratóriumban.
Hogy az emberek élettartamára milyen hatással lehetne ez a megközelítés, azt vizsgálni bonyolult és drága lenne a sok zavaró tényező miatt – de bizonyára függ majd attól is, hogy a további egérkísérletek milyen eredményeket hoznak.
: (BBC, article-1) : (BBC, article-2) : (HVG, article-3)
