A rózsák szerepe a szőlőültetvényeken
A rózsabokrok ültetése a szőlősorok elé régi gyakorlat, amely a borászok számára fontos segítséget jelentett a szőlő egészségének megőrzésében, és ma is fennmaradt szép hagyományként.
A 19. században Európában jelent meg a lisztharmat és a peronoszpóra, amelyek azóta is komoly problémát jelentenek a szőlőtermesztők számára. A rózsák érzékenysége a lisztharmatra lehetővé tette, hogy a borászok előre észleljék a betegség megjelenését, és időben védekezzenek a szőlőt érintő fertőzések ellen.
A rózsák mint riadójelek
A rózsák és a szőlő betegségei közötti kapcsolat azonban nem teljesen egyértelmű, mivel a rózsákat gyakrabban érinti a lisztharmat, míg a szőlőt inkább a peronoszpóra fenyegeti. A peronoszpóra okozta fertőzés nagy károkat okozhat a szőlőültetvényekben, különösen, ha a nyár elején támad. A modern technológia azonban ma már képes időben figyelmeztetni a gazdákat a gombás fertőzések kockázatára, így a rózsák indikátor szerepe háttérbe szorulhat.
A rózsák gondozása egyszerű, a szőlővel végzett növényvédelmi tevékenységek is hozzájárulnak egészségük megőrzéséhez. Napjainkban a rózsabokrok ültetése a szőlősorok előtt már inkább csak a hagyományok ápolását szolgálja, de még mindig gyakori látvány a szőlőültetvényeken.
