Kell-e temetni a hazai közvélemény-kutató szakmát?

A demokratikus népképviseleti rendszerekben tartott választások általában a közvélemény és a sajtó figyelmének középpontjában állnak. Mind a hétköznapi emberek, mind a politikusok minél pontosabb képet szeretnének kapni az országban zajló folyamatokról, a pártok között fennálló erőviszonyokról, valamint egyes közéleti témák megítéléséről.

Az elmúlt évek választási eredményeinek előrejelzése kapcsán kialakult kritikák ellenére a közvélemény-kutató szakma nem válságban van, hanem a mérések értelmezésének és a kutatási módszertanoknak a megértése a kulcs. A kutatások konfidenciaintervallumának áttekintése után látható, hogy a győzteseket nem lehetett egyértelműen megbecsülni, és a sajtó gyakran helytelenül sugallt egyértelmű győzteseket. A 2024-es budapesti főpolgármester-választás szoros eredménye például rámutat, hogy irreális elvárás a közvélemény-kutató cégektől a pontos győztes megjóslása. Módszertani hibák, mint a nem megfelelő súlyozás vagy bizonyos csoportok alulreprezentáltsága, szintén befolyásolhatják az eredményeket.

A közvélemény-kutatások értelmezésekor fontos tudni, hogy nem jövendölésről van szó, hanem egy adott időpontban rögzített véleményklímát tükröző becslésről. A 2019-es budapesti főpolgármester-választás eredménye, ahol Karácsony Gergely legyőzte Tarlós Istvánt, jól példázza, hogy az előzetes felmérések nem feltétlenül tükrözik a végeredményt.

Módszertani nehézségek és korlátok

Stefkovics Ádám, a Századvég Alapítvány Politikai Kutatások Kutatóintézetének igazgatója szerint a közvélemény-kutatások egyik legnagyobb problémája a klasszikus valószínűségi mintavétel feltételeinek egyre kevésbé való teljesülése. A reprezentativitás hiánya, bizonyos társadalmi csoportok alulreprezentáltsága, valamint a politikailag aktívabb emberek túlreprezentáltsága torzíthatja az eredményeket. Magyarországon a lakcímalapú kiválasztás és a véletlenszám-tárcsázás a legelterjedtebb mintavételi eljárások közé tartozik. Az adatfelvétel időpontja és a becslés pontossága nem állnak szükségszerű összefüggésben, és a válaszmegtagadás növekedése is problémát jelent.

A 2024-es EP-választás és a közvélemény-kutatások

A 2024-es EP-választás kapcsán a hazai közvélemény-kutató cégek jól teljesítettek. A partpreferencia.hu szerint a választás előtti legutolsó publikus mérések során a kutatóintézetek megközelítőleg helyesen becsülték meg a valós eredményeket. Az Alapjogokért Központ például bronzérmes lett az intézetek közötti összehasonlításban.

A közvélemény-kutatás jövője(?)

A közvélemény-kutatás jövőjét illetően Stefkovics Ádám a hibrid módszertan szélesebb körű alkalmazását javasolja, és kiemeli a válaszadási hajlandóság növelésének fontosságát. A közvélemény-kutatások iránti bizalom helyreállítása érdekében a sajtó szerepére és felelősségére is rámutat, valamint óva int a szakma átpolitizálódásától. Hann Endre, a Medián vezetője szerint a 2022-es országgyűlési választások előtt több olyan kutatás is készült, amelyek manipulatív célokat szolgáltak. Stefkovics a tudományos szféra és a közvélemény-kutatói szakma szorosabb együttműködését javasolja, valamint az adminisztratív és digitális térben keletkező adatok felhasználását támogatja.