A mamutok kihalásának rejtélye mélyül

A gyapjas mamutok kihalásának okai továbbra is rejtélyt jelentenek a tudomány számára, annak ellenére, hogy a legújabb genetikai kutatások mélyebb betekintést nyújtanak a faj utolsó populációjának életébe.

A gyapjas mamutok, a jégkorszak ikonikus őslényei, körülbelül tízezer évvel ezelőtt haltak ki a Föld felszínéről, a klímaváltozás következtében. Egy kis csoportjuk azonban tovább élt a szibériai Vrangel-szigeten, ahol a körülmények hasonlatosak maradtak a jégkorszakhoz. A tudósok régóta feltételezik, hogy a mamutok kihalását a genetikai hanyatlás okozhatta, mivel a beltenyészet következtében a kis populációban megerősödtek a hibás gének. Ezt a teóriát próbálta alátámasztani egy svéd genetikai kutatás, amely 14 vrangel-szigeti mamut maradványait hasonlította össze 50 ezer éves szibériai leletekkel.

A kutatók a mamutok genomjában olyan változásokat találtak, amelyek az immunrendszer gyengülésére utalhatnak, de ezek a változások idővel eltűntek a mintákból. Ez arra utalhat, hogy a természetes kiválasztódás erősebb volt, mint a beltenyészet negatív hatása. A mamutok utolsó háromszáz évéből nem maradtak fenn DNS-minták, és a kutatók szerint nem valószínű, hogy a genetikai diverzitás és a stabil populációméret összeomlott volna genetikai okokból.

A régészeti kutatások szerint az első emberek csak a mamutok kihalása után, négyszáz évvel később jelentek meg a szigeten, így az emberi tevékenység sem játszhatott szerepet a mamutok kihalásában. A kutatás eredményei tehát nem oldották meg a rejtélyt, hanem csak megerősítették, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudjuk, mi okozta az utolsó mamutcsoport kihalását. Valószínűsíthető, hogy egy hirtelen és váratlan külső esemény, például egy járvány vagy időjárási szélsőségek okozhatták a mamutok végzetét.