Julian Assange hazatérése és a mögötte húzódó lobbizás

Egy sztárnak illő fogadtatásban volt része Julian Assange-nak, a WikiLeaks alapítójának, amikor szerda este megérkezett az ausztráliai Canberrába. Öt év vizsgálati fogság után a brit hatóságok szabadon engedték, miután az Egyesült Államok lemondott a kiadatásáról egy vádalku keretében. Assange több mint tízmillió titkos amerikai diplomáciai táviratot hozott nyilvánosságra, és több más ügyben is érintett volt az elmúlt évtizedek során.

Assange Nagy-Britanniából Bangkokon keresztül az Északi-Mariana-szigetekre utazott, majd onnan tért haza Ausztráliába. Az Északi-Mariana-szigetek társult állami státuszban vannak az Egyesült Államokkal, és bár nem szavazhatnak az elnökválasztáson, amerikai kerületi bíróságok is működnek ott. Assange az amerikai hadititkok nyilvánosságra hozataláért 62 hónap börtönre ítéltetett, de a büntetés mértékét igazságosnak és észszerűnek találták, tekintettel arra, hogy társa, Chelsea Manning hét évet töltött börtönben. Assange a büntetését már leülte Nagy-Britanniában, így szabadon távozhatott Ausztráliába.

Az Assange kiadatásának története 2010-ben kezdődött, amikor Svédország kérésére őrizetbe vették Londonban szexuális zaklatás vádjával. Assange attól tartott, hogy ha Svédország kiadja az Egyesült Államoknak, akkor ott börtönbe kerülhet. 2012-ben az ecuadori nagykövetségre menekült Londonban, ahol hét évet töltött. 2019-ben Svédország lemondott a kiadatási kérelméről, és az ecuadori kormány visszavonta Assange menedékjogát, így a brit rendőrség őrizetbe vette. Az Egyesült Államok a kiadatást azzal indokolta, hogy Assange és a WikiLeaks amerikai életeket veszélyeztetett a titkos dokumentumok közzétételével. Assange szerint viszont csak leleplezte az amerikai kormány háborús bűncselekményeit.

A vádalku részeként Assange elismerte bűnösségét nemzetvédelmi dokumentumok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára szőtt összeesküvésben, és pont annyi idejű szabadságvesztésre ítélték, amennyit Londonban letöltött. A brit bíróság korábban úgy döntött, hogy nem adják ki őt, mivel nem garantálható, hogy a kiadatás után nem vet véget életének, de ezt a döntést egy amerikai fellebbezés után megsemmisítették.

A BBC szerint már március óta folytak a tárgyalások a vádalku részleteiről. Az új ausztrál munkáspárti kormány megválasztása adta az első lökést, Anthony Albanese miniszterelnök elhatározta, hogy hazahozza Assange-t. Az ausztrál kormány és ellenzék együttműködve lobbizott az amerikai kongresszusnál, és Albanese személyesen is felvetette az ügyet Joe Biden elnöknek. Az új londoni nagykövet, Stephen Smith, és Kevin Rudd washingtoni nagykövet is részt vettek a lobbizásban.

Assange végül hazatért Ausztráliába feleségéhez, Stellához és két gyermekükhöz. A család a reptéren öleléssel és csókkal köszöntötte egymást. Assange ügyvédje, Jen Robinson szerint a hazatérés 14 év jogi és politikai küzdelem eredménye volt. Assange egészségileg is megviselték a rabságban töltött évek, és a családra jelentős anyagi terhet rótt a jogi képviselet és az orvosi ellátás költségei. A Crowdfunderen indult közösségi gyűjtés a szükséges összeg 82 százalékát már összegyűjtötte.

Politikai vita is kerekedett Assange hazatérése körül, miután kiderült, hogy Albanese telefonon is felhívta őt. A konzervatív ellenzék szerint nem kellene Assange-t hősként beállítani, különösen nem azután, hogy bűnösnek vallotta magát az amerikai bíróságon. Assange most a hétköznapokba való visszailleszkedésre és a szabadság élvezetére összpontosít, felesége szerint „14 év után először élvezi a szabadságot”.