270%-os infláció: mi van veled, Argentína?

Fél évvel ezelőtt iktatták be Javier Milei elnököt, aki rögtön nagy reformtervekkel vágott neki elnöki ciklusának. A kezdeti sikerek ellenére még rengeteg feladat van hátra és nem biztos, hogy sikerült kilökni az országot a majdnem 100 éve tartó lefelé spirálból.

Simon Kuznetz Nobel-díjas közgazdász szerint a világon négyféle ország létezik: fejlett, fejlődő, Japán és Argentína. Argentína a 20. század elején még fejlett országnak számított, de gazdaságpolitikai hibák sorozatának köszönhetően a fejlődő országok sorába csúszott le. Jelentős mezőgazdasági exportőr, és rendelkezik olyan fontos ásványkincsekkel, mint a réz és az ezüst, valamint Latin-Amerika legnagyobb földgáz-kitermelője is egyben. Az ország erős oktatási rendszerrel is rendelkezett, ami Latin-Amerikában az egyik legjobbnak számított.

A Nagy Gazdasági Válság idején sok vidéki farmer elvesztette az állását és a városokba költözött, ami növelte a városi munkanélküliséget. Az akkori gazdaságpolitika válasza az importhelyettesítő iparosodás és a piaci mechanizmusokba történő beavatkozás volt, ami rontotta az ország versenyképességét és növelte a társadalmi egyenlőtlenségeket. Juan Perón hatalma alatt tovább nőtt az állam szerepe a gazdaságban, ami rontotta annak hatékonyságát és versenyképességét.

Argentína gazdaságpolitikája nem alkalmazkodott megfelelően az ország adottságaihoz. A rugalmas árfolyamrendszer és kontraciklikus fiskális politika, magasan tartott devizatartalékokkal lenne az ideális kombináció egy olyan ország számára, amely jelentős mezőgazdasági exportőr. Azonban a populista politikai célok gyakran felülírták a gazdasági követelményeket, ami rossz kombinációt eredményezett. Ez a helyzet többször is magas inflációt és mély recessziót okozott Argentínában.

Az államadósság GDP-arányos mutatója évek óta 80% felett van, és a központi állam jövedelemcentralizációs rátája az utóbbi 20 évben 23%-ról 37%-ra emelkedett. A swapokkal igazított devizatartalék negatív tartományba került, és a külföldi befektetők csak magas kamatok mellett hajlandóak hitelezni az országot.

Javier Milei elnök több, mint 20 éven keresztül tanított közgazdaságtant és matematikát, és politikai ismertségét radikális nézeteinek, külsejének és extravagáns viselkedésének köszönheti. Anarcho-kapitalistaként a választók az ország kilátástalannak tűnő gazdasági helyzete miatt már csalódtak az eddig ismert politikusokban, és Milei ígérete az argentin gazdaság rendbetétele volt.

Milei elnök a krónikus költségvetési hiány kezelésére törekedett, és a GDP 5%-val felérő fiskális szigorítást hajtott végre. A meglévő 18 minisztériumot lefelezte, a költségvetés reálkiadásait 35%-kal csökkentette, és több szociális támogatást is visszavágott. Az intézkedések hatására a költségvetés többletet produkált, és monetáris finanszírozásra sem volt szükség.

Az árfolyamrezsimet is megpróbálta hitelessé tenni, ami az árfolyam azonnali 100%-os leértékelését és havi 2%-os mértékű csúszó leértékelés bevezetését jelentette. A jegybank az irányadó kamatot 126%-ról 40%-ra tudta csökkenteni, és a bruttó devizatartalékot 30 milliárd dollár közelébe emelni. Az IMF is értékelte az erőfeszítéseket, és jóváhagyta a meglévő, 44 milliárd dolláros IMF program legújabb, 800 millió dolláros részletét.

A Milei elnökségével kapcsolatos kockázatok között szerepel a politikai instabilitás, mivel a pártja kevés hellyel rendelkezik a törvényhozásban, és folyamatos alkukényszer áll fenn. A következő választásokhoz közeledve az ellenzéki pártok kihasználhatják a megszorítások miatti tüntetéseket. Gazdasági szempontból pedig a csúszó leértékelés rendszere jelenthet kockázatot, ha az inflációhoz képest túl alacsony, ami tönkreteheti az exportszektort.