A Dunaferr végjátéka: a magyar acélgyártás szünetel
A magyar kormány által a Dunaferr megmentőjének kikiáltott indiai Liberty Steel csoport döntése nyomán Magyarországon szünetel az acélgyártás. A dunaújvárosi kokszoló-kemencék leállítása a város és a régió számára is jelentős veszteség, miközben a kormány továbbra is optimista a jövőt illetően.
Június 10-én, a választásokat követően a Liberty Dunaújváros bejelentette, hogy fokozatosan leállítja a kokszoló-kemencéket, ami gyakorlatilag a magyar acélgyártás végét jelenti. A város, amely az acélgyártásra épült, most egy új fejezet előtt áll, ahol az acélfeldolgozás és az újrahengerelés maradhat meg, de a kohászat és a kokszolás megszűnik.
Az állami szereplők, köztük Fábián Gergely, Nagy Márton, Szijjártó Péter és maga Orbán Viktor is büszkék voltak a Dunaferr megmentésére, amelyet korábban orosz és ukrán tulajdonosok közötti konfliktusok sújtottak. A Liberty Steel csoport 20,9 milliárd forintért és 37 milliárd forint környezetvédelmi vállalásért vásárolta meg a céget, ígéretet téve a közel 3700 dolgozó állásának megőrzésére.
A Liberty csoport azonban nem tűnik hosszú távú tervekkel rendelkező partnernek. A csoport állami segítséget kért, eladta a szén-dioxid-termelési kvótákat és bankgaranciához nyúlt, miközben nem alakított ki fenntartható üzleti modellt. Patrick Toyne-Sewell, a Liberty Dunaújváros szóvivője szerint a kokszolókemencék bezárása nem befolyásolja a kohó jövőbeli újraindítását, mivel harmadik féltől származó koksz beszerzése költséghatékonyabb lenne.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) válasza szerint a Liberty nélkül már nem lenne vasmű, és a kormány mindent megtett a vasmű megmentéséért. Az NGM szerint a Liberty fennakadások nélkül fizeti a dolgozók bérét és rendezett helyzetet teremt.
A Liberty Steel csoport Magyarországra kerülése a Dunaferr fizetésképtelenné válása után történt. Az állam fizette a béreket, és a felszámoló a Libertyvel szerződött, aki így már a pályázat előtt ismerhette a gyár működését. Az EU is jóváhagyta az ügyletet, és a kormány könnyítéseket adott a gyárnak.
A Liberty Steel csoport nemzetközi szinten is jelentős szereplő, de Európában az acélipar visszaszorulóban van, és ázsiai kézbe kerül. A Liberty csoport több helyen is megjelent megmentőként, de a házon belülre kerülve nem invesztált tőkét a cégekbe.
Az EU kvótaszabályozása szerint a cégek kvótát kapnak az uniótól, amelyet fejlesztésekre kellene fordítaniuk, de a Liberty csoport ezt eladással használta ki. A magyar kormány szerepe ebben a folyamatban kérdéses marad.
A Liberty Dunaújváros jövőbeli tervei között szerepel a fenntartható zöld acél gyártása, de ezek a tervek nem tűnnek reálisnak a cég pénzügyi helyzete miatt. Az NGM szerint a kokszoló elavult, és a jövő a környezetbarát acélé.
A gyárban dolgozók szerint azonban az integrált üzemben nem lehet válogatni, és a gyártáshoz szükséges kamragáz a kokszolóból származik. A gyár termelése visszaesett, és a kvóták eladásából származó bevétel is csökken.
A Liberty Steel csoport nehézségei már korábban is ismertek voltak, és a szakma szerint az államnak meg kellett volna kérdeznie őket a cég bevonása előtt. A jövő ígéretei között szerepel egy elektromos ívkemencés terv, de a szükséges beruházások és a magyar gazdaság áramhiányos helyzete kérdéseket vet fel.
A dunaújvárosi helyzet jövője bizonytalan, és a városban az emberek aggódnak a befektetések hiánya és a leépülés miatt. Az acélgyártás megmentése érdekében a kormány továbbra is dolgozik, de a gyár jövője és a zöld acél gyártásának megvalósítása kérdéses marad.
