A világ legöregebb borának felfedezése Spanyolországban
Spanyolországban egy római kori sírban bukkantak a világ legöregebb borára, amely a Krisztus utáni első századból származik és körülbelül 2000 éves – számolt be róla az Arkeonews.
2019-ben egy család talált rá az ősi temetkezési helyre, amikor éppen felújítási munkálatokat végeztek otthonukban. Az építményben nyolc sírfülke volt, melyek közül hatban urnák is helyet kaptak. Ezek az urnák elhamvasztott emberek maradványait és egyéb tárgyakat őriztek. Az egyik urnában találtak egy 5 liternyi pirosas színű folyadékot, amely vizsgálatok után a spanyol sherryhez hasonlatos, fehérszőlőből készült bor volt. A bort a Sevillához közel fekvő Carmona mellett, egy római kori mauzóleum feltárásakor találták meg, Carmóban, a Római Birodalom egykori városában.
Ez a felfedezett bor így a legősibb folyékony állapotban fennmaradt bor, amelyet valaha találtak, megelőzve ezzel a korábbi rekordert, egy 1700 éves németországi leletet. Mindeddig az 1867-ben a németországi Speyerben egy palackban talált bort tartották a legősibb bornak, amely az i. sz. 4. századból származott. A régészek szerint a rómaiak kiválóan értettek a bor tárolásához és tartósításához, ami magyarázatot adhat arra, hogy ezek az ókori italok ilyen hosszú időn keresztül megőrizhették állapotukat.
A római temetkezési szokások között gyakori volt a bor használata, amelyet az urnákba helyezett hamvakra öntöttek, ezzel is segítve az elhunyt lelkét a túlvilági útján. Vallási jelentősége miatt az ókori rómaiak széles körben használtak fehérbort temetési szertartásokhoz. Az ősi borok maradványai azonban mind kiszáradtak, vagy a kutatók szerint az edényük falán át felszívódtak.
A legizgalmasabb felfedezésnek azonban az bizonyult, hogy egy üveg urnában egy férfi maradványait is megtalálták egy vöröses folyadékban. A folyadék elemzéséből kiderült, hogy feltehetően fehérbort tartalmazott, amelynek színe a kétezer év alatt lezajló kémiai reakciók következtében változott meg. A kutatók szerint a folyadék az idők során színeződhetett vörösre, feltehetően az urnában lévő szilárd maradványok miatt. Nem véletlen, hogy egy férfi maradványai merültek a borba – tették hozzá a tudósok –, ugyanis az ókori Rómában a nők számára sokáig tilos volt a bor fogyasztása.
A bor eredetét pontosan nem tudták meghatározni, de hasonlóságot találtak a Carmonától keletre található Montilla-Moriles borvidéken termelt mai fehérborok és a Jerezből származó sherryk ásványi profiljával. A bor összetételének feltérképezése alapján a mai borok közül leginkább a sherry (spanyolul: jerez) hasonlítható hozzá, mivel hasonló az ásványianyag-összetétele, de más andalúziai borok is rendelkeznek ilyesmi jegyekkel. Rendkívül magas, a legtöbb borhoz képest két-háromszoros káliumtartalmat mutattak ki a folyadékban, ami igencsak szokatlan. A kutatók szerint ez a hamvasztási maradványoknak köszönhető, amelyek a borban áztak az évezredek alatt.
Ruiz Arrebola, a kutatás egyik résztvevője szerint a borból akár inni is lehetne, a mikrobiológiai elemzésük szerint nem lenne mérgező, bár kissé zavaros az eltemetett római polgár maradványai miatt. „Jobb lenne, ha előbb valaki más kóstolná meg”, mondta humorosan a tudós a Guardiannek. A Journal of Archaeological Science folyóiratban publikált tanulmányukban a tudósok kiemelték, hogy az általuk azonosított folyadék „a legrégebbi folyékony állapotban megőrzött ősi bor”. A Cordobai Egyetem kutatói szerint a folyadék ugyan vörös színű, de valójában fehérbort került elő a síremlékből, és a kémiai összetétele szinte azonos a ma is a térségben készülő borfajtákéval.
