Az orosz légiközlekedési ipar kihívásai

Az orosz légiközlekedési ipar jelentős kihívásokkal néz szembe, mivel a nyugati szankciók hatására kénytelenek hazai gyártású repülőgépekre váltani, de a Wilson Center kutatóintézet szerint ez a folyamat nem megy zökkenőmentesen. Az orosz rezsim ugyan győzelmet hirdetett a szankciók hatásának enyhítésében, és hosszú távú terveket hirdetett az import helyettesítésére, de a repülőgépgyártási ágazat továbbra is nehézségekkel küzd.

Oroszország a légiközlekedési szankciók hatásainak csökkentésére egy kétirányú stratégiát alkalmazott. Egyrészt az orosz légitársaságok megtartották a külföldi lízingcégek tulajdonában lévő repülőgépeket, másrészt az állam finanszírozta a repülőgépek egy részének megvásárlására irányuló kártérítési követeléseket.

A légitársaságoknak azonban körülbelül két éven belül le kell állítaniuk a Boeing és Airbus típusú gépeket, mivel a szükséges alkatrészek hiányoznak a javításukhoz. Ezt megelőzendő, a Putyin-rezsim egy ambiciózus programot indított a tisztán orosz repülőgépek gyártására. A Rostec állami tulajdonú ipari konglomerátum 2030-ig 1036 repülőgépet tervez gyártani kizárólag orosz alkatrészekből, de a teljes importhelyettesítés nehézségei miatt kérdéses a gyártási terv korai céljainak teljesítése.

A 283 milliárd rubeles befektetés célja, hogy a közvélemény számára bizonyítsa: a rezsim komolyan veszi a kereskedelmi repülés biztosítását, és a háború közepette is fenntartja a normalitás látszatát. Hosszú távon azonban a gyártási terv további gazdasági torzulásokat okozhat, mint például korrupciót, titkolózást, technológiailag elmaradott repülőgépeket és az állami ellenőrzés növekedését a kereskedelmi repülés területén.

A nyugati szankciók hatására az orosz légiközlekedési ipar további kihívásokkal néz szembe, és a Nyugat számára is tanulságos lehet, hogy hosszú távú tervekben gondolkodjanak, tekintettel Oroszország strukturális akadályaira és a nyugati technológia hiányára, amelyek mind rontják az orosz gazdaság helyzetét.