Az emberi evolúció ábrázolása és a tudományos közösség ellentétei

Az emberi evolúció ikonikus ábrázolása, a Fejlődés menete, amely az ősmajomtól a modern emberig terjedő fejlődést mutatja be, a tudományos közösség szerint túlzottan leegyszerűsítő és félrevezető, annak ellenére, hogy a kép a populáris kultúra részévé vált.

A Fejlődés menete, vagyis a March of Progress, a tudományos illusztrációk között olyan ismertségre tett szert, mint a Mona Lisa vagy a Volkswagen Bogár, és számos kulturális kontextusban megjelent, például falfestményként, pólómintaként vagy lemezborítón. Azonban a tudomány képviselői nem rajonganak érte, mivel úgy vélik, hogy az ábrázolás káros és félrevezető. Az illusztráció először a Life Nature Library könyvsorozat Early Man című kötetében jelent meg 1965-ben, de előképei már a viktoriánus korra nyúlnak vissza. Thomas Henry Huxley Az ember helye a természetben című könyvében szereplő csontvázak hasonlóságát bemutató illusztrációja volt az egyik legfontosabb előzmény. Huxley Darwin kortársaként az ember és a majmok közötti rokonságot igyekezett alátámasztani. Gowan Dawson, a Leicesteri Egyetem professzora szerint Huxley ábrája nagyon erős analógia volt, annak ellenére, hogy nem a fejlődésről, hanem a csontvázak hasonlóságáról szólt.

A Fejlődés menete készítője, Rudolph Zallinger, a Yale-en végzett képzőművész volt, aki hírnevét egy óriási falfestmény megalkotásával szerezte meg. A Time-Life kiadó megbízásából készítette el az emberi törzsfejlődést ábrázoló illusztrációt, amely eredetileg 15 figurát tartalmazott egy dupla kihajtható oldalon. Az ábrázolás ellenére a tudományos közösség kritikái szerint a fejlődés valójában egy elágazó, párhuzamos és zsákutcás folyamat, nem pedig egy egyenes vonalú menet. A kritikák szerint az illusztráció tendenciózus torzításokat is tartalmaz, például úgy tűnik, mintha az evolúció csúcsa a fehér ember lenne.

Zallinger maga sem képzelte el az evolúciót egy tornasorként, és a sorba nem illeszkedő példányokat is beadott, de a szerkesztők ragaszkodtak a lineáris ábrázoláshoz. Gowan szerint végül azok tagadták meg a képet, akik felelősek voltak a keletkezéséért, vagyis a tudomány képviselői.