A Sugo Marinetti: egy spagettiszósz története
1932-ben a La Cucina Italiana magazin a legjobb tésztaszósznak járó díjat egy Sugo Marinetti nevű ételnek ítélte, ami különösen érdekes volt, tekintettel arra, hogy a szósz névadója, Filippo Tommaso Marinetti éppen a tésztafogyasztás ellen kampányolt Olaszországban.
A La Cucina Italiana magazint Umberto Notari, egy gazdag, fasiszta szerkesztő alapította, aki támogatta Marinetti tésztaellenes kampányát. Marinetti, a futurizmus mozgalom vezéralakja, a tésztát Olaszország elmaradottságának okaként tüntette fel, és úgy vélte, hogy a tésztafogyasztás lustaságra, pesszimizmusra és passzivitásra ösztönöz. A futurizmus a régi kultúraelemek dekonstrukcióját és új irányokat követelt nemcsak a gasztronómiában, hanem a költészetben, festészetben és filmben is. A Futurista Konyha Kiáltványa például olyan új táplálkozási formákat képzelt el, mint a tabletták, illatok és zene által generált tápanyagbevitel, és abszurd ételeket, mint a kávéban és kölniben főtt szalámi.
A futurista mozgalom ellenállásba ütközött az olasz lakosság körében. Az aquilai nők levélben védték meg a tészta becsületét, Nápoly polgármestere pedig azt állította, hogy "az angyalok is paradicsomos vermicellit esznek a mennyben". Marinetti válaszában a katolicizmus-ellenes futurista stílusban kritizálta a paradicsomot és az angyalok életét. Az antitészta kampány nemzetközi figyelmet is kapott, többek között Angliában és Amerikában is megjelentek cikkek a témában.
A kampányt Benito Mussolini is támogatta, aki az olasz rizsfogyasztást népszerűsítette az ország nemzetközi búzaimportjától való függetlenítése érdekében. A Puritas tésztagyár azonban ügyesen kihasználta a helyzetet, és éppen abban a magazinban hirdetett receptversenyt, amelyben a tésztaellenes kiáltvány megjelent. A versenyen közel ezer pályázat érkezett, és a nyertes szósz egy tapasztalt szakács, a magazin szerkesztője által készített, Marinettiről elnevezett szósz lett.
A Sugo Marinetti szósz a hagyományos olasz mártásoktól eltérően sok összetevőt tartalmaz, és bár a receptet a magyar viszonyokhoz igazították, az eredeti ízvilág megőrzése érdekében articsóka helyett új káposztát használtak. A szósz elkészítése során a krumplit megfőzik, majd a főzővizet felhasználják a mártás készítéséhez. A mártást leturmixolják, és a kifőtt spagettivel összeforgatják. A tálaláshoz a káposztát aranyszínűre pirítják, és a tésztát pisztáciával szórják meg.
Források:
: Atlas Obscura, Toscana mia blog, Rai Cultura : Tűzhányó Blog, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai Tanszék
