„A demencia nem egy átok, ami arról szól, hogy az ember semmivé válik”

Szűcs Teri, író és irodalomtörténész, több mint öt éve ápolja demens édesanyját, és nemrégiben jelent meg a könyve, amely e nehéz időszakról szól. Az ápolás során szerzett tapasztalatairól és a demenciával kapcsolatos gondolatairól mesélt.

Szűcs Teri és apja közösen gondozzák demens édesanyjukat, és Teri úgy érzi, hogy a betegség lassú előrehaladása jelzi, hogy jól szervezték meg az otthoni ápolást. A betegség természetéből adódóan a romlások hirtelen és drámaiak lehetnek, amihez nehéz alkalmazkodni.

A Visszatért hozzám az emlékezet című könyv történetét maga az édesanya választotta ki, és bár nem biztos, hogy a könyv jelentősége megmaradt számára, Teri hangsúlyozza, hogy minden történet, amely érzelmeket mozgat meg, rendkívül fontos a demenciával élők számára.

Az édesanya a Szovjetunióban született, és Magyarországra költözött egy magyar férfi, Teri édesapja miatt. A demencia első szakaszában az édesanya magyar nyelvtudása eltűnt, de az apja és Teri közös erőfeszítéseinek köszönhetően a magyar nyelv visszatért, bár most ismét visszahúzódik, és az orosz marad domináns.

A gondoskodás nehézségei mellett Teri örömét leli abban, hogy édesanyja legalapvetőbb emlékei és történetei újraszövődnek, és rámutat, hogy a demencia nem jelenti az emberi lény teljes elvesztését. A közös történetük továbbra is él, és a kapcsolatuk dinamikája változik.

Teri hangsúlyozza, hogy az otthongondozás hatalmas terhet ró a családokra, és bár az állam elvárja a gondoskodást, semmiféle támogatást nem nyújt hozzá.