A Szaturnusz, a Naprendszer gyűrűk ura

Alig tíz méteres vastagságú, mégis a Naprendszer egyik legjellegzetesebb alakjaként tekintünk rá; a Szaturnusz gyűrűi valóban lenyűgöző látványt nyújtanak. Az Index cikksorozatában a Naprendszer bolygóit vesszük sorra, hogy felfedezzük különlegességeiket. A sorozatban már többek között a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars és a Jupiter is terítékre került. Most a Szaturnusz kerül górcső alá, amely a Naprendszer hatodik bolygója, és körülbelül 1,4 milliárd kilométerre helyezkedik el a Naptól.

A Szaturnusz a második legnagyobb bolygó a Naprendszerben, egyenlítői átmérője 120 500 kilométer. Rendkívül gyorsan forog, egy napja kevesebb, mint 11 óra, míg egy év 10 756 földi napnak felel meg. A bolygó felépítése a Jupiteréhez hasonlatos, főként hélium és hidrogén alkotja, így szilárd felszíne nincs, és az élet jelenléte is kizárt.

A gyűrűk ura

A Szaturnusz nevét a római földművelés és gazdagság istenéről kapta. Gyűrűrendszere egyedülálló a Naprendszerben, több különálló részből áll, amelyeket betűkkel jelölnek. A három főgyűrű az A, B és C, de vannak továbbiak is, mint az E, F és G gyűrűk. A gyűrűk valószínűleg üstökösök, aszteroidák vagy széttört holdak darabjaiból állnak, és a Szaturnusz erős gravitációja tartja őket össze. A gyűrűk részecskéi apró jégszemcséktől a ház méretű darabokig terjednek, és a gyűrűrendszer akár 282 ezer kilométerre is kinyúlhat a bolygótól. A gyűrűk vastagsága azonban csupán tíz méter.

2025-ben a Földről szemből láthatjuk majd a gyűrűket, így azok szinte láthatatlanná válnak. A Szaturnusz az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amelynek átlagos sűrűsége kisebb a víznél.

Titánban a remény

A Szaturnusz körül 2023-as adatok szerint 146 hold kering, és további égitestek várják az IAU hivatalos elismerését. A Titán kiemelkedik közülük, hiszen itt Föld-szerű tengerek, folyók, tavak és felhők találhatók. A Cassini-űrszonda 2017-es megsemmisülése óta kevés lehetőségünk volt a megfigyelésre, de a James Webb űrteleszkóp és a Keck obszervatórium együttműködésének köszönhetően részletes képet kaptunk a Titánról, beleértve a tengereit és felhőit is.

A NASA 2027-ben új missziót indít Dragonfly néven a Titánra, hogy felmérje, lakható lehet-e valamilyen életforma számára. A Titán tengereit, folyóit és tavait nem víz, hanem szénhidrogének alkotják.

A cikksorozat további részeiben a Naprendszer többi bolygójáról is olvashatunk, mint például a Merkúrról, a Vénuszról, a Földről, a Marsról és a Jupiterről.