Tragédiából kovácsolt álomvilágot a kárpátaljai művésznő

Vizuális korlenyomatok köszönnek vissza a falakról 2024. május 15-31. között a K6 Galéria Budapest kiállítótérben. Árpa Karolina kárpátaljai festőművész első egyéni tárlata, az Even in the darkest darkness there is light a merészség, a szabadság, az ösztönösség, a megszállottság felfokozott, mindent elsöprő erejét hirdeti.

Bár a képzőművészet terén szinte még kezdőnek számít, az alkotás nem új szerelem az életében: több mint húsz éve sminkesként dolgozik, idővel azonban úgy érezte, szakmájában mindent elért, amit csak lehetett. „Kicsit megkopott bennem a motiváció. A smink soha sem egy magánzó tevékenység, hanem csapatmunka, ahol mindnyájan egy cél felé haladunk. Sminkesként tehetsz javaslatokat, de nagyon ritka az, amikor a kezed alá dolgozik egy stáb. Az évek alatt rá kellett jönnöm, hogy nekem van saját vízióm” – fogalmazott az Indexnek Árpa Karolina.

A festészetet a képzőművészet európai bölcsőjében, Olaszországban, azon belül is a költői szépségű Velencében sajátította el, ahol a víz, a festékek, az ecsetek és a papír különleges kapcsolódásainak lehetőségeit tanulmányozta. Árpa összes képének alapja a víz; legyen szó klasszikus akvarellről vagy akrilról, addig hígítja és vegyíti az egészet, amíg folyik, amíg tudja mozgatni, emiatt jelennek meg a mozgások is a képein, millió áttetsző rétegben.

A képek, amelyek az Ukrajnában zajló szörnyűségekre, valamint a művészben zajló érzésekre reflektálnak, Árpa szerint elképesztő hosszúságú mentális tervezést igényelnek. „Ez a háború már 2021 környékén benne volt a levegőben, akkor még színekkel dolgoztam. A történtek után festeni szerettem volna, de egyszerűen nem tudtam, ezért maradtam a feketénél, hogy bemutassam a színektől megfosztott világomat” – mondta.

A sminkiskolája megmaradt, de manapság inkább a festészetnek szenteli az idejét. „Úgy érzem, most már jönnek a színek. A fehér egyértelműen megjelent a munkáimban és azóta valahogy a feketéhez sem tudok már olyan szeretettel nyúlni. Nekem a fekete egyébként nem jelent rosszat, melegséget ad, de már abszolút törnének elő a színek. A mögöttem lévő sorozaton már látszik, hogy megjelenik a velencei csatornák zöldes árnyalata”.

Fekete monokróm festményeiben a tónusok változatossága a remény metaforája, ez jelzi, hogy még a legmélyebb sötétségben is jelen van a fény. „Árpa minden dimenzióban komfortosan mozog, az egészen aprótól a monumentálisig. Gyakorlatát elsősorban a természet alapos megfigyelése jellemzi. Képei egyszerre turbulensek és nyugodtak, excentrikusak és befelé figyelők, egyszerre vezetnek egy párhuzamos fantasztikus világba és mutatnak rá a valóság részleteiben rejlő drámára és szépségre. A fekete-fehér munkákban megjelenő kettősség, az ellentétekre építő tudatos alkotói döntés, a színek, valamint a motívumokban felsejlő ismerős jelenségek (a légnemű füst, az áramló víz) a női princípium, a női mágia, a tudatalatti, a pszichikus erők sötét, misztikus oldala, az emberi elme dimenzióinak jelentéstörténeti tartományai felé nyitnak utat” – írják Ápra Karolináról az Even in the darkest darkness there is light kiállításon, amelynek kurátora Sárvári Zita.