A nyugdíjkorhatár elavultsága
A szakértők szerint újragondolásra szorul a nyugdíjba vonulás idejének meghatározása, mivel a 65 éves korhatár egyre kevésbé tűnik reálisnak.
A legtöbb országban a 65. életév betöltése lehetőséget ad a nyugdíjazásra, de ez a korhatár mára sokak számára már nem tűnik ésszerűnek. A BlackRock befektetés-kezelő cég márciusi figyelmeztetése szerint a várható élettartam növekedése, a szociális biztonsági hálók gyengülése és a megélhetési költségek emelkedése miatt a legtöbben nem lesznek képesek 65 éves korban nyugdíjba vonulni.
Larry Fink, a BlackRock vezérigazgatója szerint a nyugdíjba vonulás ma már sokkal nehezebb, mint 30 évvel ezelőtt, és a jövőben is egyre nehezebb lesz. A várható élettartam 2000 és 2019 között globálisan 67 évről 73 évre nőtt, és az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re minden hatodik ember 65 éves vagy annál idősebb lesz. Ez a népesség elöregedésével olyan helyzetet teremt, hogy több országban is többen hagyják el a munkaerőpiacot, mint ahányan belépnek.
A nyugdíjkorhatár eredeti meghatározása a 20. század közepén történt, amikor a várható élettartam jelentősen alacsonyabb volt, és az emberek csupán életük 8-10 százalékát töltötték nyugdíjban. Azonban a várható élettartam növekedésével ez a rendszer fenntarthatatlanná válik.
A BlackRock egyik munkatársa szerint a fiataloknak agresszívabban kellene befektetniük, és 65 év felett is dolgozniuk kellene, hogy kényelmes nyugdíjas éveik legyenek. Egyes kormányok, mint például az Egyesült Királyságé, már elavultnak tekintik a 65 éves korhatárt, és tervezik annak emelését: 2026 májusa és 2028 márciusa között 66-ról 67 évre, 2044 után pedig 68 évre.
Magyarországon a helyzet hasonlóan aggasztó. Az Eurostat jelentése szerint Magyarországon 76 év, uniós szinten pedig 80,6 év volt a születéskor várható élettartam. A KSH adatai szerint 2024 elején Magyarország lakosságának negyede, 2 millió 423 ezer ember részesült nyugdíjban vagy egyéb, nyugdíjfolyósítási körbe tartozó ellátásban. Az öregségi nyugdíjban részesülők száma nem változott érdemben az elmúlt évtizedben, azonban az összes nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma és népességen belüli aránya jelentősen visszaesett (29,4 százalékról 25,3 százalékra csökkent) 2012 óta. A nyugdíjkorhatár fenntarthatatlanságát jelzi, hogy minden korosztályban jelentősen több öregségi nyugdíjast kell ellátnia az államnak 2024-ben, mint 2012-ben.
A nyugdíjkorhatár emelése mellett a társadalomnak atipikus foglalkoztatási lehetőségeket kellene teremtenie, mint például a részmunkaidő vagy a heti 2-3 napos munka, amelyekkel könnyebb lenne a visszafoglalkoztatás. A munkavállalók visszafoglalkoztatása mindenki számára kedvező lehet, hiszen sem a munkaadónak, sem a munkavállalónak nem kell társadalombiztosítási hozzájárulást fizetni.
Az öregségi nyugdíjkorhatár 2013 és 2022 között fokozatosan 62-ről 65 évre emelkedett, ami 57 százalékos könnyítést jelent az állami költségvetésnek. Azonban a nyugdíj összege szempontjából ezek a legfontosabb évek, hiszen negyven év munkaviszony után minden további munkával töltött év 2 százalékos emelkedést jelent.
A nyugdíjreformok ellenére is vannak, akik 60-70 évesen már nem akarnak mást, mint otthon sütni-főzni, míg mások még nagyon aktívak. A társadalomnak arra kellene berendezkednie, hogy 65 körül elengedje nyugdíjba az embereket, de megteremtse azokat a lehetőségeket, amelyekkel könnyebb lenne a visszafoglalkoztatásuk.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az öregségi átlagnyugdíj az év elején 230 ezer forint felett volt, de vannak, akik ennél jóval magasabb összeget kapnak havonta. A luxusnyugdíjak kétharmadát a férfiak kapják, annak ellenére, hogy a nyugdíjasok körében több a nő.
